2017. április 14., péntek

DÉLELŐTT | 
„Szomjúhozom!”

– Jn 19:28-29

Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34). Ez az ital kábítóan hatott volna rá, Jézus azonban teljes öntudattal akarta végigélni fájdalmait. Miután Jézus elfogadta az ecetet, hamarosan meg is halt. Vajon mit jelent számunkra Jézus „Szomjazom!” – kiáltása?
1. Rámutat Jézus Krisztus rettenetes szenvedésére. Jézus Krisztus megfeszített helyzetéből következve fulladozott és nem csoda, hogy szomjúság gyötörte. Így szenvedett az „Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Pt 3:18).
2. Jézus öntudatosságát jelzi. Nem ájult el fájdalmai miatt. Ezért a latorral folytatott beszélgetése, a közbenjáró imája, sőt az utolsó szava, az „Elvégeztetett!” örökérvényű igazságok és bátorítások forrását képezik számunkra.
3. Rávilágít Jézus ráutaltságára. Abban a reményben kiáltott fel, hogy valaki enyhíteni fogja szomjúságát. Nem folyamodott csodához, hanem igényelte egy embertársa segítségét. Ez még szebbé teszi a Jézus képét – olyan ember volt, mint mi. Fontos az ember volta, mert csak így szenvedhetett, mint ember, az ember bűnéért.

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

„Elvégeztetett!”

– Jn 19: 29-30

Krisztusnak hatodik szava a kereszten, csupán egy szó: Elvégeztetett. Ez a szó Jézus ajkáról jelentőségteljes volt. Amikor azt mondja, hogy „elvégeztetett” (nem azt, hogy "végem van"), arra gondolt, hogy befejezte megváltói munkáját. Bűnné lett az emberekért és elszenvedte Isten igazságának büntetését. Isten maradéktalanul megdicsőíttetett, a bűnért teljesen eleget tett az Úr. Az Úr nem gyöngeségébe halt bele, hanem önként vállalta a halált. Mit jelentenek nekünk ezek az igei igazságok? Először is azt, hogy Isten nem végez fél munkát, mert Ő egy tökéletes Isten. Aztán Ő teljesen és maradéktalanul elvégezte a megváltás munkáját, és ehhez nincs mit hozzátenni. Most pedig rajtad a sor, hogy te is elvégezd mindazt, amit még nem tettél meg. A nehezebbik részt vállalta Krisztus, hogy elvégezze, megoldja életünk legfőbb problémáját, a bűn kérdését. Ami a Golgotán történt, az nem Jézus földi életének tragédiája, hanem jóvá tevése annak, amit az első Ádám elrontott. Visszaszerzése annak, amiről ősszüleink tragikus döntésükben lemondtak. Az embernek itt csak egyet lehet tenni: megadni magát Neki, elfogadni és megköszönni az érte elvégzett munkát, amit Isten éppen a kereszten át hirdetett ki a világon, és hálásan élni ezzel.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!