2017. április 25., kedd

DÉLELŐTT | 
Elizeus elhívása

– 1Kir 19:15-21  

Elizeus jó hírnévnek örvendhetett, mivel nevének jelentése: Isten dicsősége. Abban az időben egy személy neve kiábrázolta a név viselőjének jellemét, vagy valamilyen tulajdonságát. Érdekes módon Isten folyamatosítani akarja a próféták sorát. Illés helyett már ott van az utód. Izráel olyan helyzetben volt, hogy okvetlen szükség volt egy erős lelki vezetőre, mivelhogy a királyok, Aháb és fia, Jórám nem Ábrahám Istene pártján álltak. Illés utódja tehát alaposan ki lett szemelve. Az elsőrangú emberek közé tartozhatott, hiszen tizenkét ökör mögött nem akárki szánthatott abban az időben. Hiszem, hogy nem az igen nehéz mezőgazdasági munkától menekült Elizeus. Inkább arra gondolok, hogy ugyanaz a lelkület hajtotta őt is, mint Illést. Ha figyelmesen követjük a próféta életét, észrevesszük, hogy majdnem ugyanazokat a csodákat tette a tanítvány, mint a mester.
Eljön az idő, amikor a gyülekezetben stafétaátadásra kerül sor. Lesz, aki átveszi? Vállalnád a munka terhét még akkor is, ha a felettesek olyanok, mint Aháb és fia?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Az ősi megkísértés

– 1Móz 3:1-7

Dehogy haltok meg! – jegyezte meg ironikusan a kígyó. Isten alkotta meg úgy az embert, hogy ösztönösen védekezzen a kísértéssel szemben. „Ha nem szabad, hát nem szabad.” A történelem során aztán sokszor megjelentek a „ravasz kígyók”, akik azon fáradoztak, hogy minden eszközzel lerombolják ezt a védekezési mechanizmust. Például Freud és Jung, a pszichoanalízis atyjai, a múlt században hangoztatták, hogy a vallásos nevelés okozta gátlások elferdítik a személyiség kifejlődését. Mondja ezt egy olyan Jung, akinek a gyermekkorát egy szegény lelkész édesapa és egy gazdag, de szellemileg sérült, megszállottsági rohamokkal küzdő édesanya határozta meg. Ugye, hogy visszaköszön az édeni kígyó érvelése! Jobb lesz, szebb lesz, okosabb lesz, sikeresebb lesz az, aki a kívánságai szerint él. Vajon mennyire él még benned az a gát, amit az Isten tekintélye iránti engedelmesség vált ki? Ha már a gát átszakad, akkor veszed észre, mennyire lemeztelenít a kívánság; a lombruházat pedig folyton elszárad és újakat kell készítened.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!