RMBGySz*

2017. augusztus 30., szerda

DÉLELŐTT | 

Illés a beérsebai pusztában

Igehely: 1Kir 19:1-8; Kulcsige: 1Kir 19:4a „Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá.”

Illés prófétának kiemelkedő szolgálata volt, amikor a Kármel hegyen a nép szívét Istenhez fordította, majd megölette a Baál hamis prófétáit. A nagy győzelem nem sokáig lelkesítette Illést. Egy fáradságos nap és a látszólagos eredmény mély csüggedésbe sodorta a prófétát. Illés a beérsebai pusztába menekült Jézabel elől, hogy megmentse az életét. Leült egy rekettye bokor alá, és imádkozott. Elmondta az Úrnak, hogy szeretne meghalni, mert ő sem jobb az ő atyáinál. Nem ért el jobb eredményt, úgy érzi egyedül maradt. Mások is kerültek ilyen helyzetbe: az Úr Jézus egyedül maradt szenvedései között. Pál apostol azt mondta: senki nem volt mellettem. Illés imája és cselekedete között ellentmondás van: mentette az életét, pedig meg szeretett volna halni. Elaludt a bokor alatt, pihenésre volt szüksége. Az Úr adott neki csendes pihenést, és nem feledkezett meg az Ő szolgájáról, kölcsönzött új erőt a további feladathoz. Eledelt és vizet adott az Úr angyala, hogy eljusson az Isten hegyéhez, a Hórebhez, ahol Isten megjelent Mózesnek, és szövetséget kötött népével. Illés újból megtapasztalta Isten hatalmát, gondviselését, és új reményt is kapott! Ki és mi elől menekülsz? Kitől vársz erőt, megoldást?

Papp Dezső

DÉLUTÁN | 

Az igaz istentisztelet ajánlása

Igehely: Ézs 58:5-14 „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? Zak 7,5-6 ; Mt 6,16-18 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 2Móz 21,2 ; 23,12 ; Jer 34,8-11 ; Lk 4,18-19 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!5Móz 15,7-18 ; Jób 31,15 ; Ez 18,5-9 ; Mt 25,34-36 ; Jak 2,15-16 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Zsolt 37,6 ; Ézs 9,1 ; 52,12 ; Lk 1,78-79 Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, Ézs 30,19 ; 65,24 ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Ézs 9,1 Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Zsolt 1,3 ; Ézs 61,11 ; Jer 31,12 ; Jn 7,38 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. Ézs 61,4 ; Ám 9,11.14-15 Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, 2Móz 20,8-11 ; Ézs 56,2.4.6 ; Jer 17,19-27 ; Ez 20,12 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. – Az Úr maga mondja ezt. 5Móz 33,29 ; Ézs 32,13

Ézsaiáson keresztül Isten arra int, hogy az istentisztelet ne csupán egy formális keret legyen, amiből épp a tartalom hiányzik, hanem váljon életformává. Az istentisztelet tehát nem zárható gyülekezeti alkalmak időkorlátai közé, hanem az egész életünkben, mindennapi cselekvéseinkben jelen kell, hogy legyen. Isten nagyon gyakorlatiasan tanít ezen a területen. Akkor lehet az életem istentisztelet, ha megszabadulok a kötelékektől: attól, ami engem megkötöz, és attól is, amivel én kötözök meg másokat. A felszabadultság segít abban, hogy embertársaimban a felebarátot lássam, és induljak meg szükségeik láttán. Ezekben a cselekedetekben viszont nem a leereszkedést, hanem a közösségvállalást kell gyakorolnunk. Mindegyik istentiszteleti gyakorlat közvetlen kapcsolatra utal – nem csak engedni a kenyérből, gondoskodni szállásról, ruháról, társaságról, hanem megosztani, bevinni a házadba, felruházni, nem elzárkózni. Próbáljuk életformaként megélni az istentiszteletet, és a lelki gyakorlatok végzése közben gondoljunk a megígért jutalomra: az Úr vezet, az Úr meghallgat, Ő gondoskodik rólunk, lelki házzá épít!

Mezei Ödön

2017.08.30.