2017. augusztus 4., péntek

DÉLELŐTT | 
A kert munkásai

Igehely: Mt 21:33-46; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Felháborító a példázatbeli szőlőművesek viselkedése. Mint bérlők önkényesen kisajátítják a tulajdonos javait, képviselőivel sorozatosan elbánnak, majd végül fiának az életét is kioltják. Igazságérzetünk, az erkölcs és a törvény is elítélné, ha ez ma megtörténne. De hiszen meg is történik, újból és újból valahányszor Isten ellen lázad az ember. Mennyire kegyelmes, hosszútűrő és jóságos a mi mennyei Atyánk, ezért ma reggel adjunk hálát. Viszont ez az ige vizsgálja a Gazdához való viszonyunkat is. A példázatbeli gonosz szőlőművesek valami furcsa gondolkodás mentén oda jutottak, hogy többnek, hatalmasabbnak, erősebbnek gondolták magukat a gazdánál. Azonban, még ha a gazda nagylelkűségéből adódóan ez így is tűnik, a számonkérés és az ítélet akkor sem marad el. Ma ilyen beszédet is hallunk: Miért szól bele az életembe, ez az én „privát ügyem”? Mi az, hogy nekem adnom kell? Miért zaklatnak folyton a testvérek? Hagyjanak már békén, vagy elbánok velük! Ha ilyen, vagy ehhez hasonló gondolataid vannak, kérd Istent, hogy vizsgáljon meg, nem tartozol-e a gonosz szőlőmunkások közé.

Sipos Dénes

DÉLUTÁN | 

Ne a gazdagságban reménykedjenek

Igehely: 1Tim 6:17-19; Kulcsige: 1Tim 6:17 „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.”

Mindannyian szeretnénk gondtalanul élni. Isten ebben támogat is minket, ezért vallhat róla így Dávid: „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.” (Zsolt 65:12). Látnunk kell, hogy a bűn által megrontott emberi létben a javak bőségének megszerzése sokszor Isten által megítélt módon történik; hamiskodással, mások megtévesztésével. Jaj, lenne nékünk, ha ily módon szereznénk javainkat! Ma is nyitva áll az Ige által javasolt út, hogy jól végzett munkánk gyümölcseként érjük el a léthez szükséges javakat. A boldogság feltétele, hogy megelégedéssel és hálával élvezzük azt, amivel bírunk. Ne gyötörjük magunkat olyan fényűző kívánságokkal, amelyek végül a pénzszerzés rabszolgáivá aljasítanának minket. Igénk a vagyonosokat jótékonyságra inti. Sajnálatos, hogy magukat keresztyénnek valló gazdagok évszázadokon át mindezt hallatlanná tették, és ezért mindmáig sokan káromolják miattuk Istenünk nevét. A földi értékekhez fűződő kapcsolatainkban legfőbb példaképünk az Úr Jézus, aki „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9).

Győri Kornél

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.