RMBGySz*

2017. december 12., kedd

DÉLELŐTT | 

A láthatatlanokra nézünk

Igehely: 2Kor 4:13-18; Kulcsige: 2Kor 4:18a „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra.”

Egy valóságról olvasunk, amely minden ember életére vonatkozik: van külső és belső ember. A külső ember a test, a burok, az edény, ami törvényszerűen folyamatosan romlik, tönkremegy. A „cserépedény” egyre öregebb lesz, gyengébben lát, sokszor szó szerint is. De mi van a kinccsel, ami benne van? Benne van a kincs, amit Istentől kaptunk. A hit és a hit ajándéka. A belső ember napról napra folyamatosan megújul. A Szentlélek felkészíti a Teremtőjével való találkozásra. Van egy ilyen belső embered, ez a pozitív változás rád is érvényes? Vagy talán figyelmed a külső testre, az elmúlásra összpontosul? Mai igénk arra bátorít, hogy fókuszáljunk a belső emberre, amit Krisztustól kaptunk, arra a Lélekre, aki vezet, megáld, biztat, táplálja Isten gyermekeit. Az idő teltével a hívő ember belső tisztánlátása egyre jobb lesz. A külső homályosodik, elfogy, a belső tisztul, növekszik, ha figyelünk Krisztusra. Kérjed Őt, hogy újítson meg nap mint nap, hogy „ne a láthatókra nézz, hanem a láthatatlanokra.”

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Folyóvíz fakad Jeruzsálemből

„Eljön az Úrnak a napja!” E kifejezés a végítéletre vonatkozik, habár a prófétai kijelentésekben az ítélet (Izráel népe felett) és a végítélet (a világ felett) gyakran összemosódik. Az új teremtés kezdete ez: a régi, elmúló, valamint az új és jövő között a végítélet törésvonala húzódik. Az Úr napja. Hóseás új honfoglalásról beszél, Mikeás új Dávidról és új Sionról, Ézsaiás és Jeremiás új kijövetelről (exodus) és új szövetségről. Az Úr napja az új világkorszak beköszönését jelzi, az ítélet napját, az örökkévalóság kezdetét. Az ÚSz gyakran jelképesen értelmezi ezen ÓSz-i próféciákat, például, Jakab a gyülekezetre alkalmazza Dávid leomlott sátorának helyreállítását (Ám 9:11-12. ApCsel 15:14-17). Bizonyára nem tévedünk, ha itt is a gyülekezetre gondolunk, hiszen mi „a Sion hegyéhez járultunk, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez” (Zsid 12:22). Ebből a Sionból fakad az a folyóvíz, amely kelet felé is, nyugat felé is elterjedt. Ennek harcait az Úr harcolja, mert teljesen az Úrnak van szentelve.

dr. Borzási István

2017.12.12.