2017. december 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Eljön-e az ünnepre?

Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: Jn 1156 „Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”

Lázár feltámasztásának az egész vidéken híre ment és megosztotta a népet és annak vezetőit. Sokan azok közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett, hittek benne. Ezek az emberek elhitték, hogy Jézus a Messiás, az Istentől küldött Szabadító. Akik hittek Krisztusban, áldásban részesültek. Izráel vezetői viszont nem tudtak hinni benne, mert ők ragaszkodtak pozíciójukhoz. Összehívták a nagytanácsot, ahol egy prófécia hangzott el: Kajafás megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. Isten még az ellenségeit is képes felhasználni terve véghezviteléhez. A főpapok és farizeusok féltek és tanácstalanok voltak. Ez jellemző azokra, akik Krisztus ellenségei. Azt gondolják magukról, hogy ellenőrzés alatt tartják a helyzetet, holott a félelem uralkodik rajtuk. A nagytanácsban elhangzik a kérdés „Mit tegyünk?”. Sokak számára ma is ez nagy kérdés. Mit tettek a főemberek, a farizeusok és főpapok? Egyetértettek abban, hogy Jézus sok csodát tett. Tisztában voltak azzal, hogy ha ez így folytatódik „mindenki hisz majd benne”, és a rómaiak elveszik tőlük a helyet és a hatalmat. Sok ember számára ez ma is nagy gond, nehézség. Szeretnének hinni Krisztusban, mert Ő ma is tesz csodát a benne bízók életében, ugyanakkor ragaszkodnak pozíciójukhoz, vagyonukhoz, bűnös életmódjukhoz.

De olvasunk itt azokról is, akik felmentek Jeruzsálembe megtisztulni ünnep előtt. Keresték Jézust, majd ők is feltettek egy kérdést: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?" Miért kereste a nép Jézust? Valószínű ugyanazért, mint eddig is, a csodákért, a gyógyulásokért. A nép az ünnep előtt felment Jeruzsálembe, hogy külsőleg megtisztuljon. Jézus Krisztus pedig azért jött, hogy bensőnket tisztítsa meg a bűntől, hogy a bűn szolgaságából szabadítsa meg az embert, új szívet és új lelket adjon.

Mit várunk mi az Úr Jézustól? A közelgő ünnepre készülve, feltesszük mi is a kérdést, hogy vajon Jézus eljön az ünnepre? Vagy biztosak vagyunk benne, hogy Ő már itt van, szívünkben van? Hogyha ez valóság életünkben, akkor nem csak a közelgő ünnep lesz áldott számunkra, hanem egész életünk egy áldott advent lesz. Készülünk-e a nagy ünnepre, a vele való találkozásra? El tudjuk-e mondani bátran: hisszük, hogy eljön, nem csak az ünnepre, hanem azért, hogy magával vigyen bennünket, hogy vele legyünk a menny dicsőségében örökkön örökké. Fel vagy-e készülve erre az ünnepre?

id. Szűcs Attila

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy már mennyei polgárokként várhassuk vissza üdvözítő Urunkat! – Fil 3,20.21

Bibliaóra: 

A reménység következménye Istennek tetsző élet – 1Thessz 4:1-18 (Aranymondás: 1Thessz 4:1)

DÉLUTÁN | 

Az új föld ígérete

Igehely: Ézs 65:17-25 

Adventben, várakozásban vagyunk, és ez hadd motiváljon erősebben bennünket, hogy ne csak a földiekre tekintsünk, hanem azt is lássuk lelki szemeinkkel, amire Isten olyan sokszor figyelmeztet: az eljövendőket. Mit készített el számunkra, és mi vár mindazokra, akik hittel és reménységgel várják az eljövendők beteljesedését?

1. A nyomorúság, a fájdalom eltöröltetik. Földi életében az ember sokszor találkozik nehézségekkel, gondokkal, bajokkal. Időskorban az embernek be kell látnia, hogy sok mindent már nem tud megtenni, vagy már nem úgy tud teljesíteni, mint fiatalabb korban. Egyre több lehetőség megszűnik, és korlátozódik az is, amit az ember addig könnyen megvalósított. Még a fiatalnak is be kell látnia, hogy terveiből nem tud mindent megvalósítani, még legjobb igyekezettel sem; vagy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan elterveztük. Az ige viszont azt mondja: Isten újat hoz létre, a régire nem is emlékeznek majd, ez pedig örömre ad okot nekünk. Egy olyan állapot vár reánk, amiben az idő sem lesz többé hatással az emberre.(20. v.)

2. Biztonságos lakozás. Földi életünkben megtörténik az is, hogy az embernek költöznie kell, talán még úgy is, hogy nem kívánatos az, de nem tehetünk róla és bekövetkezik. Az ember általában szereti a megszokott helyet, a biztonságot, kényelmet, de ez nem mindig adatik meg. Amikor viszont valóra válik Isten ígérete, akkor ott igazán biztonság lesz és béke. Éljünk úgy, mint akik tudatában vagyunk annak, hogy mit készített el a mi Istenünk megváltottai számára Jézus Krisztus által.

3. Közösség Istennel. Igaz, ezt már most tapasztaljuk, mindazok, akik megbékültünk Istennel, és Fiában örök életet nyertünk. Valóság, amit az ige kijelent: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” (24. v.). Milyen nagy kiváltság már most tapasztalni ezt a nagy áldást! De ennél többet is kijelent az Úr az istenfélő embernek: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3:2)

Isten jelenlétében lenni, meglátni őt, és vele tölteni az örökkévalóságot – ilyen közösségre hív az Úr bennünket. Várakozzunk tehát reménységgel!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!