2017. december 24., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jövök már, hogy közötted lakozzam

Igehely: Zak 2:14-17 (10-13); Kulcsige: Zak 2:14 „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr.”

Messiási próféciák és látomások sora, Urunk első és második eljövetelének meghirdetése található a Zakariás könyvében. Zakariás neve azt jelenti „Akire Jahve emlékezik”. Isten így mutatta be újból gondoskodását, hogy a körülmények nyomása alatt álló népéhez Zakariást küldte.

Isten soha nem feledkezik meg népéről. Az édenkerti utolsó percekben adott ígéret nem merült feledésbe, és az évszázadok során újra és újra elhangzóak csak erősítették az elsőt. Mint a forróságtól elalélt léleknek a víz, olyan a most hangzó prófécia, és mégis szinte álomszerű. Úgy szomjazzák már az Ő eljöttét! De ennyi bűn, ennyi nyomorúság után Ő még kész jönni? Isten jelenlétét a környező népek is összekötötték a harcokban való sikerrel, mondanánk ma: a mindennapokban való győzelemmel, a népszerűséggel, a jóléttel. Hol van ma is sokak életéből Isten? A hitetlenek esetében talán még értjük. De mi van, ha nem látom a testvérem életében? S sokszor talán még nálam sem látható… Pedig olyan nagy szükségem van jelenlétére az életemben, mindennapi kihívásaimban a munkahelyemen, a szolgálatomban, a családomban, a kapcsolataimban, a gyülekezetem életében. Nemcsak akkor, amikor jól megy minden, de amikor botorkálok, hibázok, elrontok dolgokat, akkor is!

Mennyi mindent elrontott Isten választott népe, Izráel. Isten mégis a szerelméről vall már az előző versekben is: Jövök, veletek vagyok, nemcsak átvonulok, de köztetek leszek, sőt „itt fogok lakni”. Mózes, Józsué és Isten szolgái mind az Ő jelenlétét vágyták, állandó, szoros közelségét. „Csak legyen veled is Istened, az Úr, ahogyan Mózessel vele volt” (Józsué 1:17b). „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már!” (14. v.). Mint vőlegény a menyasszonyát, úgy szólítja meg Isten a népét. Ő, akit olyan sok mindennel megcsaltunk már mi is, megbocsát Krisztusért, és magához von minket. Ujjongj, örülj, aki olvasod, mert szerelmes Fiában elindult Isten a szent lakóhelyéről, hogy közöttünk lakjon! Sokan csatlakoznak még az Úrhoz, „és az Ő népévé lesznek” (15b). Amikor ez bekövetkezik, akkor abból is megtudják majd hallgatói, hogy Isten küldte őt hozzájuk, írja Zakariás.

Biztos az isteni kijelentés. A legdrágább csoda, a legfantasztikusabb szeretetközösség az, amit Isten kezdeményezett velünk, emberekkel. „Csendben legyen mindenki az Úr előtt” (17. v.). Ez a csend több mint 400 évig tartott, míg kisbabaként eljött Krisztus, az Isten Fia. Hozzád megérkezett már? Veled lakozik Isten?

Kelemen Sándor, Beszterce

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy örvendezni tudjunk az Úrban mindenkor! – Zsolt 96,10-13

Bibliaóra: 

Velünk az Isten! – Mt 1:1-25 (Aranymondás: Mt 1:23)

DÉLUTÁN | 

Beteljesedett próféciák

Igehely: Mt 1:18-25

Isten ősidőkből származó terve valóra vált. Eljött az idő, hogy amit a próféták által rég kijelentett, most már ne csak ígéret, jövendölés legyen, hanem beteljesedett valóság. Az emberiség Szabadítójának születése elérkezett. Milyen nagy kegyelem, hogy erről emlékezhetünk meg, és ezt ünnepelhetjük ma!

1. Ez örömöt hozott nekünk. Amikor egy ilyen várva várt ígéret beteljesedik, ez nagy örömre ad okot az emberiség számára. Ma arról emlékezünk meg, és azért örülünk, mert Isten elküldte Fiát, aki emberi formában jött el hozzánk, emberekhez. Nem feledkezett meg ígéretéről, nem vetett meg bennünket, bűnösöket, hanem Megváltót küldött nekünk. Még az angyalok is örömhírről számoltak be a pásztoroknak. Örüljünk ezen a napon, és legyünk hálásak Istennek a rendkívüli ajándékáért!

2. Ez megnyugvást és békességet is hozott nekünk. Józsefnek azt üzente Isten az angyal által: ne félj, mert ami Máriával történt, az Isten terve! Jézus Krisztus születése alkalmával nemcsak Józsefnek szólt a megnyugvásra intő üzenet, hanem minden embernek, aki szereti Istent, aki keresi Isten akaratát, aki reménykedik és bízik Istenben. Az idős korban levő Simeon is ezt mondta, amikor meglátta a gyermek Jézust: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.” (Lk 2:29-30). Megnyugvás és béke költözik minden istenfélő ember szívébe, amikor tudomást vesz az ígéret beteljesedéséről.

3. Az a tudat, hogy a próféciák beteljesedtek, Isten iránti engedelmességre is buzdít bennünket. József nem saját elgondolása szerint járt el, miután az angyal által megkapta Isten üzenetét, hanem kész volt engedelmeskedni az Úr tervének, és a saját tervéről lemondani. Isten azért küldte el Fiát e földre, hogy az ember ne a saját útját járja, céltalanul bolyongva földi életében, hanem hogy reménységünk és célunk legyen. Nem földi, emberi ambíciók szerint élni, hanem Isten örök terve szerint – mint akiket a hit és a reménység jellemez –, amely Isten akarata iránti engedelmességben nyilvánul meg életünkben.

Töltse be szívünket ezen az ünnepen az Úr igazi örömmel, tőle származó megnyugvással, békével és Jézus Krisztus iránti engedelmességgel!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!