2017. december 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Reményteli lemondás

Igehely: 1Kor 15:35-41; Kulcsige: 1Kor 15:36 „Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal.”

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem fordult meg még a fejünkben az a kérdés, hogy „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen lesz az új testünk?” Ezek a kérdések azonban nem hitetlenségből fakadnak, hanem tudatlanságunkból. Pál azoknak válaszol, akik nem hiszik a feltámadást. Egy mezőgazdaságból vett példával próbálja megmagyarázni, hogy a feltámadás oly módon megy végbe, ahogyan azt a természetben is megfigyelhetjük. Rámutat a magra, amit elvetnek a földbe: annak először el kell halnia, majd új növény sarjad belőle. Az új növény egyáltalán nem hasonlít a maghoz, amit elvetettek. Így történik majd a testünk feltámadása is. Isten új testet fog adni. A fizikai test lehúz, de a feltámadt test felfelé vonz. Valaki így fogalmazott: „A teljes boldogság az a boldogság, amely minket fölemel, elragad.” Ez lemondással jár. Mit is jelent „lemondani”? Azt jelenti, hogy „szándékosan megvonok magamtól valamit, amit lehetőségemben állna birtokolni”. Nehéz, de megéri. Önerőből nem megy, szükséges a Szentlélek ereje, aki adja szívünkbe a hitet, reményt és szeretetet. Ez a reménység tart meg bennünket arra a napra, amikor feltámadt testtel fogjuk meglátni Krisztust dicsőségben. Készen vagy-e erre?

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Lelkünk biztos horgonya

Igehely: Zsid 6:17-20 „Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. * Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 3Móz 16,2 ; Mt 27,51 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. Zsolt 110,4

A hajó méretéhez képest a horgony nagyon pici. Ráadásul, nem is látható, ha le van eresztve. Ugyanígy a reménység is, a láthatatlanoknak hittel való megragadását jelenti. A horgony ereje éppen akkor derül ki, amikor a hajó viharba kerül. Márpedig Isten nem ígért az övéinek csendes sétahajózást, és életünk tengerén gyakran dúlnak viharok, besötétül az ég, elhalványul a reménység. A horgonyra épp akkor van szüksége a hajónak, ha nagy a vihar. Ilyenkor „belekapaszkodunk az előttünk levő reménységbe”, amely „lelkünknek biztos és erős horgonya”. Vajon mi lehet a reménység hátterében, hogy ennyire „biztos és erős”? Isten szava, változhatatlan végzése, esküvel megerősített ígérete! Kétszeresen megbízható az Isten szava, mert elég lenne az ígérete is, de hozzá jön még az esküje is. Ezért „biztos és erős”. Megtartást jelent a bizonytalanságban. De csak akkor jelent számunkra szabadulást, ha belekapaszkodunk. Jézus Krisztus utat készített számunkra a kárpiton keresztül. Ezért van számunkra remény. Ragadjuk meg!

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?