2017. február 5., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Miért kíván jelt ez a nemzedék?

– Mk 8:11-21

Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak. Mivel nem fogadták el Istentől való küldetését, hatalmát, Jézus így válaszolt kérésükre: nem adatik jel ennek a nemzetségnek!
1. A jelkívánást illetően nagy figyelmeztetés a hívők számára, hogy istenkísértés is lehet az, ami mögött nem őszinte és tiszta szándék, hanem zavarkeltés van. Az ilyen lelkülettel Jézushoz közeledőket az ég összes jele sem győzte volna meg arról, hogy Jézus Isten küldötte. Milyen szomorú látni, hogy ma is vannak olyanok, akik nem Jézust, nem szabadítását, hanem csupán csodáit, jeleit akarják látni, ami semmit nem segít rajtuk.
2. Az ilyen lelkületű emberek miatt Jézus szomorkodik és magukra hagyja őket. Vannak, akik Jézusban „kívánságműsor” vagy „show” vezetőt látnak, aki köteles teljesíteni az emberek minden vágyát, óhaját. Jézus azért jött a mi világunkba, hogy megbocsássa bűneinket és szabaddá tegyen attól.
3. Jézus a vitatkozni szerető, jelt kívánó farizeusokat képmutatóknak nevezi, amitől óvja tanítványait. Ennek a veszélyét a tanítványokhoz hasonlóan, olykor mi is nehezen értjük meg és fogadjuk el, ami mögött kemény szív, szellemi vakság/süketség és borús elme rejtőzik. Kicsi kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsuk el azért a régi kovászt és legyünk új tésztává, amit Isten országának kovásza képes elvégezni bennünk (Mt 13:33).
4. Erre az esetre a tanítványoknak azért volt szükségük, hogy okuljanak Jézus előbbi csodáiból. Hogy megértsék Őt, és mennyei küldetését. Mind az ötezer, a négyezer megvendégelésével, mind a néma ördögtől való szabadításával Jézus Messiás voltát szerette volna kifejezésre juttatni, amit a farizeusok és társaik nem akartak elfogadni. Ezzel is óvni akarta őket azok hamis tanításaitól, akik csodadoktort és földi királyt láttak benne.
Milyen nagy türelemmel van Jézus ma is hozzánk. Figyelmeztet a jelkívánó lelkülettel együtt járó veszélyekre, rámutat feledékenységünkre, kemény szívünk értetlenségére. Jézus iskolájában nagyon fontosak az ismétlő leckék. Bizonyuljunk ma is jó tanulóknak!

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Életmentő kijelentés álom által

– 1Móz 41:14-36

A kutatások szerint minden ember álmodik, de a legtöbben elfelejtik, hogy mit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbb álmunk reggelre szertefoszlik. Részleteket tudunk felidézni, sokszor érthetetlen történésekkel, és gyakran csak arra emlékezünk, hogy kellemes vagy kellemetlen volt-e az álmunk. Mindannyian megéltük már ezt az érzést, ha kellemest álmodtunk szerettünk volna még álomban maradni, ha pedig egy rémes álmunk volt, akkor meg azt mondtuk: milyen jó, hogy csak álom volt az egész.
Az a nagy kegyelem érte az emberiséget, hogy az örökkévaló Isten felfedte magát az emberek előtt. Isten számos módon kijelentette magát: a természetben, aztán álmokban és látomásokban is szólt egyes emberekhez. Kijelenti magát a Szentírásban is, ami által megismerhető.
József korábbi élettörténetében megfigyelhető, hogy még a legkedvezőtlenebb körülmények is arra szolgáltak, hogy Isten csodálatos akarata megvalósuljon. Semmi sem történt véletlenül, hanem a Mindenható keze irányított minden eseményt a hűséges József életében. Nem véletlen volt a fáraó álma sem. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten titokzatos munkája rejlett benne, és a fáraó álma pedig hozzájárult Isten tervének további kibontakozásához. A fáraó álmát nem tudták az egyiptomi bölcsek megfejteni, és mikor már úgy látszott, hogy reménytelen a helyzet, akkor szólalt meg a főpohárnok, aki maga is tapasztalta a börtönben, hogy József megfejtette az álmát. Ekkor kerül József a színtérre újból, aki hívatva volt a fáraótól, hogy magyarázza meg álmának jelentését.
József alázata abban látszott meg, hogy Istenre mutat, mint aki válaszol és üzenete van még az álom által is. (Lásd még: Mt 2:12-13, 19-20). Az álomnak az volt a célja, hogy megtudja Egyiptom népe, mit fog cselekedni Isten. Neki jó terve volt, annak ellenére, hogy első hallásra nehéznek tűnt az, ami fog következni. Azt tervezte, hogy: „...sok nép életét megtartsa” (1Móz 50:20).
A fáraó felismerte Józsefben az isteni gondviselést és a megmenekülés lehetőségét. ,,Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?” (1Móz 41:38b). Isten mindig figyelmezteti az embereket és végső célja, hogy az emberiség számára megmenekülést jelentsen a kijelentés. Isten nem csak álom által szólt az emberekhez, hanem az egyszülött drága Fia által: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1:1-2).
A fáraó hallgatott a tanácsra, ami a saját maga és népe javára vált. A nagy kérdés az, hogy te kész vagy-e Isten bölcs tanácsára hallgatni? Hallgassunk mindannyian Isten Igéjére, ami soha nem csal meg, és „… hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3:16).

Tóth Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják. A kérdés időzítése is azt mutatja, hogy nagyon nem értik Jézust, aki éppen harmadjára beszél a rövidesen bekövetkező haláláról és feltámadásáról. Lukács szerint még az utolsó vacsora estjén is azon megy a vita, ki a nagyobb Isten országában. Jézus válaszából kiderül, hogy maga a kérdés föltevése is rossz: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.