2017. július 26., szerda

DÉLELŐTT | 
A megmaradó gyökér

Kulcsige: Ézs 6:13 „Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!”

Isten teremtette meg az embert és az őt körülvevő világot szépnek és tökéletesnek, viszont a bűnbeesés óta jelen van a gonosz is, és végzi romboló munkáját. Megvizsgálva a történelmet láthatjuk, hogy az valóban ismétli önmagát: a teremtő Istentől való eltávolodás mindig a bukást, hanyatlást vonja maga után. Olyan szomorú látni azt, hogy nem tanul az ember saját hibájából. A jólét, a gondtalan élet felfuvalkodottsághoz, Isten elleni lázadáshoz vezet. A Biblia úgy beszél Istenről, mint aki irgalmas ezeríziglen, és ezt tapasztaltuk is, de ez nem jelentheti azt, hogy visszaélhetünk, vagy könnyelműen bánhatunk az isteni kegyelemmel.

Eljön az idő, amikor Isten megnyilvánul, mint a Szent, akinek kiáltásától megremegnek a küszöbök eresztékei. Ezt hallva a próféta is felkiáltott „Jaj nekem! Elvesztem.” Olyan időket élünk, amikor a híradások tele vannak kétségbeejtő hírekkel, és a bizonytalanság egyre inkább úrrá lesz mindenen. Vajon nem Isten szólítgatja, ébreszti az embert ezeken keresztül is, hogy nem jó az irány? De bármilyen idők is jöttek, Isten mindig gondoskodott a szent magról, és a mostani időkben is így lesz, ha benne vannak gyökereink.

Észreveszed-e az idők jeleit?
Magadévá tudod-e tenni a jézusi bátorítást: Ne félj te kicsiny nyáj?

Sipos Dénes

DÉLUTÁN | 

Tírusz ítélete

Ézs 23:1-18

A Bibliában találunk egy hosszú és szemléletes leírást Tírusznak a kereskedelemmel szerzett hatalmas gazdagságáról. (Ez 27.) Igénk Tárzisról, a gyarmatvárosáról is megemlékezik, amelyet éppen szorongatnak ellenségei. Izráel és Tirusz viszonya kettős volt. Dávid, majd Salamon mesterembereket hozatott Jeruzsálem és a templom építéséhez (2Sám 5:11, 1Kir 5:15-25), viszont Illés próféta idején Akháb felesége Jézabel vehemens „hittérítő” munkába kezdett Izráel „elmaradott” vallásával szemben a „modernebb” Baál kultusz javára (1Kir 18:19). Izráelben ennek következtében sokan bizonytalanná váltak saját hitükben. Kétfelé kezdett sántikálni a nép, pedig éppen a tiszta hit és erkölcs melletti gerinces kiállásra lett volna legnagyobb szükség. De a király asztaláról élt a romlott papok sokasága.

A politikával kollaboráló hitbeli fellazítás kérdéséről általában akkor szoktunk igaz szót ejteni mi hívők is, amikor a politikai nyomás már enged, vagy meg is szűnik. Az anyagi haszon reményében kollaborálók általában nem érzékelik, hogy ők az Isten által megítélt hatalom kiszolgálói. Magatartásuk sem nem egészen hittagadás, sem nem egészen hithűség, hanem a kettőnek a keveréke. Amit maguk után hagynak, az aztán keserves hagyaték. Mindaddig, amíg igazi bűnbánattal és életvitelszerű elkötelezéssel ki nem tisztázódnak a dolgaik, ítélet alatt vannak. Illés próféta meghirdette: vagy ide, vagy oda. Ézsaiás a tírusziak gyengeségére mutatott rá, és pusztulásukat hirdette.

Mert nem az ügyeskedés nyomán keletkező felvirágzás határozza meg a nemzetek és benne az Isten népének sorsát, hanem a történelem Ura iránti engedelmesség. Aki Istennel tart, az minden időben minden körülmények között biztonságban van. Akit megbabonázott a világ, az a világgal együtt bukik el. Kérjünk Istentől naponként világosságot, hogy ő mutassa meg, hogy hol a helyünk, és erőt is, hogy ezen a helyen megmaradhassunk.

Hegyi András

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.