2017. június 27., kedd

DÉLELŐTT | 
… a szelídek

– Mt 5:5

Akkor is maradjunk szelídek, ha nem értjük azokat a körülményeket, amelyekbe Atyánk beleenged. Kérdezzük Őt alázattal, és nem csak válaszhoz jutunk, hanem jutalmat is kapunk.
Van, amikor a gonoszok érvényesülnek, a Krisztust követők pedig elnyomásban részesülnek. Nem könnyen feldolgozható élethelyzet. Nehéz benne szelídnek maradni, de Atyánk megengedi, azért hogy a gonoszokat leleplezze, az Ő szentségét pedig még egyértelműbben közzétegye. Legyünk alkalmas partnerek ebben a nem könnyű, de jövedelmező háborúban. Ha mindvégig szelídek maradunk, nem kevesebb, mint az örök élet lesz a jutalmunk. Lehet, hogy e földi élet sok kínálatából ki kell maradnunk, de Jézus megígérte, hogy bőséges lesz kárpótlásunk.
A nyomorúság sokféle kohójában is maradjunk szelídek, hogy lelki hallásunk és látásunk ne sérüljön. Ne arra nézzünk, amit Atyánk – bölcs végzése szerint – megengedett, hanem arra, amit a győztesek számára elkészített.
Készek vagyunk-e bármire, csakhogy nyilvánvalóvá legyen Isten szentsége?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Lesznek-e hívő imádkozók a földön?

– Lk 18:1-8

Atyánk nemcsak meghallja, de válaszol is szentjei könyörgésére. Nem arra kapunk felhívást, hogy addig „zaklassuk” Istent, amíg végre cselekvésre kényszeríthetjük. Ő arra szólít, hogy várjunk és számítsunk válaszára. Pálnak háromszor kellett imádkoznia, hogy megértse, Isten másképp akar válaszolni, mint ahogy ő várta (2Kor 12:8-9). Jakabot, bár biztosan imádkoztak érte, a hatóságok karddal végzik ki, Péter ugyanakkor megmenekül (ApCsel 12).
Lehet Istennek egy gyufásskatulyát adni, és kérni, hogy azt töltse be áldásaival, de miért elégednénk meg azzal, hogy annyit tegyen, amennyit mi kérünk tőle. Lehet keretek közé zárni, és ott várni szabadítását, de ő többet tehet annál, amit mi gondolni tudunk. A mi utunk soha nem lesz az ő útja, viszont ő ráállíthat a maga útjára minket. Nem látjuk át a nagy tervet és nem ismerünk minden részletet, de arra, akinek minden lehetséges, rábízhatjuk a szabadítás időzítését és módját is. Vajon talál-e ilyen bizalmat a mi Urunk, amikor visszajön az övéiért, vagy csak olyanokat, akik csalódva siránkoznak, hogy Isten nem úgy cselekszik, ahogy ők szeretnék?

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.