2017. június 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
… az irgalmasok

– Mt 5:7

Amit szeretnénk Atyánktól kapni, azt kell embertársaink számára nyújtani! Az irgalmasság befektetést jelent. Lehet: idő, erő, és akár pénzigényes. Aki irgalmas, az nem költségvetést készít, hanem segítő jobbot nyújt. Nem a kényszer, hanem mindig a szeretet mozgatja. Az elesettek felemelésére kész életek soha nem lesznek munkanélküliek. Akkora a megnyomorítottak tábora, hogy Atyánk folyamatos munkásfelvételt hirdet. Aki erre a feladatra vállalkozik, annak nem szabad elfelejtenie, hogy kinek a szolgálatában áll, és kitől kell jutalmát várnia.
Ahhoz, hogy alkalmasak legyünk mások felemelésére, arra van szükség, hogy Atyánk életünket folyamatosan emelje. Az irgalmas szív drága harmóniában van a mennyel és az emberrel: mások továbbjutását munkálja, a magáét pedig Istentől várja. Az irgalmasságot akkor fogjuk tudni alázattal gyakorolni, ha nem felejtjük el, hogy Isten minket honnan emelt fel.
Segítségnyújtásunkat fűtse mindig a hála!
Környezetünket irgalmasságunkkal tesszük széppé, vagy magyarázkodásunkkal kegyetlenné?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Vigyázz, a bűn megkeményít!

– Zsid 3:12-14

Izráel népe számtalanszor megmutatta, hogy bármilyen lelki élményen menjen is át, mégis képes az Istentől való eltávolodásra. Miért veszélyes ez? Amiért a szőlővesszőnek veszélyes eltávolodni a szőlőtőről. Nem játszhatok könnyelműen az Isten kegyelmével úgy, hogy engedményeket teszek magamnak a bűnnel szemben. A bűn sosem lesz a barátom, hanem lelkem ellensége, amit ki kell irtani életemből, mert elválaszt az élet, az erő, az áldás forrásától, meg akar lopni, majd ölni. A Sátán célja nem a szórakoztatásom, hanem a halálom. De legyőzéséhez elég csak közel maradni az Úrhoz.
Miért ennénk tovább Egyiptom moslékját, ha már most jóllakhatunk Isten asztaláról a mennyei eledellel? Miért hordanánk tovább rabláncainkat, hiszen már nem vagyunk rabszolgák, hanem szabad fiak! Állj meg a szabadító Isten mellett, maradj szentségében, vezetése alatt, és ne engedd, hogy bármi vagy bárki rávegyen arra, hogy újra ellenségei sorába állj. Még egy kis idő és „Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői… De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek” (Zsolt 68:2; 4).

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják. A kérdés időzítése is azt mutatja, hogy nagyon nem értik Jézust, aki éppen harmadjára beszél a rövidesen bekövetkező haláláról és feltámadásáról. Lukács szerint még az utolsó vacsora estjén is azon megy a vita, ki a nagyobb Isten országában. Jézus válaszából kiderül, hogy maga a kérdés föltevése is rossz: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.