2017. május 24., szerda

DÉLELŐTT | 
Mennyei polgárjog

– Fil 3:17-21 Kulcsige: Fil 3:20

A polgárjog a születéssel kezdődik. Születésünktől kezdve mi reánk is számítanak az ország lakosai körében. Rólunk, keresztyénekről, azt mondja igénk, hogy a mi polgárjogunk a mennyekben van, mert megszülettünk az Isten számára a megtérés és újjászületés által.
Számolnak velünk, számítanak ránk ma is a mennyben. Az elvárás az, hogy Isten országának terjedését vigyük előre példamutató életünkkel. Krisztus visszajön, talán még ma, és következik az elszámolás és a jutalom. Az ő országának polgárai átváltoznak: dicsőséges testet kapunk, elragad a földről és maga mellé helyez a mennybe. Véget ér majd a megtűrt, alávetett helyzet. Egyszer és mindenkorra véget ér. Oda helyez az Úr, ahol van a mi országunk.
Az, ahogy járok ma, ne legyen a Krisztus keresztjének gyalázatára! Krisztusért járjak követségben, ne azt keressem, ami az én Uram előtt gyalázatos, ne ragadjak le a földiek mellett!
Mit kell ma másképp tennünk, mint általában szoktuk, hogy tetsszünk Krisztusnak?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A fennhéjázó beszéd ítélete

– Zsolt 12:2-9

Egy elkeseredett kiáltás hagyja el a zsoltáríró ajkát, mert úgy látja, hogy nincs kegyes, és a hívek is eltűntek. De vajon minek az alapján teszi ezt az álltást?
hazug módon beszélnek egymással – a beszédben azt keresik az emberek, hogyan árthatnak a másiknak, elárulják, rágalmazzák egymást.
kétértelmű beszéd – a kedves, nyájas beszéd mögött kettős, megosztott szív van és gonosz lelkület.
Azok, akik ilyen magatartással vannak, azok még dicsekszenek is, és kérkedően azt mondják: „ki lehet úr felettünk?”.
Az Úr sem nézi tétlenül, hanem felkél és biztonságba helyezi azokat, akik ki vannak téve az ármánykodó nyelveknek. Ezzel ellentétben az Úr beszédei tiszta beszédek, amelyekkel a gonoszt elnémítja és megítéli. A zsoltáríró könyörgése az, hogy azokat, akik képviselik az Úr tiszta beszédét, azokat az Úr őrizze meg, tartsa meg, hogy képviselhessék igéjét. A fennhéjázó, gőgös, dicsekvő nyelvek elveszik ítéletüket, éppen ezért szavunk legyen tiszta, az Úrtól vezetve, ne fennhéjázó, gőgös, hanem egyenes.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?