2017. május 31., szerda

DÉLELŐTT | 
A fegyelmezés nélkülözhetetlen

– Péld 13:1-25

Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták. Az egyik törvény azt tartalmazta, hogy mindenkit felelősségre vonnak, aki elhanyagolja kötelességét: „Ha nem tanítod gyermekedet engedelmességre, ha nem tanítod őt arra, hogy tisztelje mások magántulajdonát, akkor te, és nem ő a felelős hanyagságod következményeiért.”
A Példabeszédek 13-ik részében a fegyelmezés különféle formáit találjuk. A szavakkal történő fegyelmezések közé tartozik az apai intés, rendreutasítás, és dorgálás (1. v.). Továbbá a tanács, parancs, és feddés (10,13,18. versek). De olykor ezek elégtelenek, és ezért a fegyelmezés eszköztárában ott van a testi fenyítés is: „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”(24. v.). Ugye, legfőbb vágyad, hogy beteljesüljön e prófécia: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54:13). Felelős szülőkként, álljunk alázattal Isten elé, és kérjünk tőle kegyelmet a példamutatásban, bölcsességet a gyermeknevelésben.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: 70 elöljáró

– 4Móz 11:25-29

A pusztai vándorlás során, a kiválasztott népet Kánaánba vezérlő – igencsak embert próbáló – feladat súlya alatt, Mózes Istenhez fordult megoldásért. A nép elégedetlensége és zúgolódása olyan teherként szakadt Mózes vállaira, hogy immár nem tudta egyedül tovább hordozni azt.
Istennél már készen volt a megoldás: hetven törzsi vezetőt kellett összegyűjteni a nép vénei és elöljárói közül, akik Mózes mellé állhattak és segíthettek neki a terhek hordozásában. Ehhez azonban abból a lélekből kellett részesedniük, melyet Isten Mózesnek adott. Így az isteni lélek megnyugodott rajtuk és prófétáltak, annak jeleként, hogy immáron nemcsak Mózes az Úr prófétája, akit támasztott népe számára, hanem a hetven elöljáró is.
Milyen csodálatos, és milyen nagy kegyelem, hogy Mózes kívánsága: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!”, ma már élő valóság lehet. Hiszen Péter apostol a pünkösdi prédikációban kihangsúlyozta, hogy Isten kitölti Lelkét minden megtérőre. Adja az Úr, hogy mindnyájan prófétai lelkületű szócsövei lehessünk, akik Krisztus evangéliumát hirdetjük!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:1–16; Kulcsige: Mt 20:15 „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?”

Tegnapi igénk úgy fejeződött be, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Hogyan? Erre is választ ad a mai igénk. A számok és teljesítmény bűvöletében élő ember nem tud mit kezdeni a mai történettel. Pedig de szeretnénk matematikai szöveges faladatként tekinteni erre a példázatra! A kérdés végül az lenne: Ha a gazda mindenkinek ugyanannyit fizetett, mennyi volt az átlagos órabér? Mindannyian érezzük, hogy nem jó a kérdés. Isten kegyelmi elhívása összeegyezhetetlen a mi matekunkkal. Nincs egész örök élet, fél örök élet, negyed örök élet… mint ahogy üdvösség sem.