2017. október 15., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A kegyelem öröklétben részesít

Igehely: Tit 3:3-7; Kulcsige: Tit 3:7 „Hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.”

Ebben az igerészben Pál apostol a kegyelem megtapasztalásának három lépését írja le Titusznak. Ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Mert valamikor… tévelygők voltunk”. A különböző függőségekben szenvedő személyeknek az az első lépésük a gyógyulás felé, ha elismerik, hogy ők függőségben szenvednek. A kegyelem megtapasztalása tekintetében az első lépés, hogy felismerjük és beismerjük, hogy szükségünk van a kegyelemre. A második lépés, hogy megtapasztaljuk Isten végtelen szeretetét, amit kinyilvánított irántunk. A 4. versben ez írja Pál apostol: „megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete”. Pál megtapasztalta ezt a nagy szeretetet, amivel Isten szerette a bűnös embert. Annyira szerette, hogy feláldozta az Ő egyszülött fiát értünk. Nem kegyelmezett a saját fiának azért, hogy mi kegyelmet nyerjünk. Jézusban jelent meg Istennek az üdvözítő jósága és emberszeretete. A harmadik lépése a kegyelem megtapasztalásának, a cselekedetektől független kegyelem magunkévá tétele. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki kegyelmet nyer, hanem azt, hogy nem érdemeltük ki cselekedetekkel a kegyelmet. Pál a továbbiakban így ír: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából…”. Isten már akkor szeretett minket, mikor még bűnben voltunk, ezzel lefegyverzett minket az Ő szeretetével. Ha megtapasztaltuk Isten kegyelmét, akkor automatikusan jön is a kérdés: Mit nyerek én ebből? Sok mindent lehetne felsorolni, amit az ember kegyelemből kap Istentől. Mondhatjuk azt, hogy kegyelem, hogy környékünkön nincs háború, vagy kegyelem, hogy országunkban még nem voltak terrortámadások. Úgy gondolom, hogy mégis a kegyelem megtapasztalásának a csúcspontja a 7. versben rejlik „… részeseivé legyünk az örök életnek”. A kegyelem csúcspontja az örök élet megszerzése.

További kérdések:

Szoktunk-e gondolni az örök életre, mint ajándékra kegyelemből?

Értékeljük-e annyira ezt az ajándékot, hogy mi is kegyelmet gyakoroljunk embertársainkon?

Milyen áldásokban részesülünk szellemileg az öröklét tudatával?

Vajon örömmel tölt el bennünket, amikor az örök életre gondolunk?

Ferkő Attila

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy rendezett szívvel hozhassuk az Úr elé áldozatainkat! – 3Móz 22:29

Bibliaóra: 

Éljünk hűséges sáfárokként! – Lk 16:1-13 Aranymondás: Lk 16:10

DÉLUTÁN | 

Az új szövetség szolgálatának kiválósága

Igehely: 2Kor 3:4-11 „Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Jer 31,31 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 2Móz 34,29-35 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.”

Az új szövetség óta Isten személyes kapcsolatot keres minden gyermekével. Nagy hangsúly esik az egymással való közösségünkre, a Lélek szorongató szeretetében kialakult drága egységre.

A régi szövetség Istennek annyiba került, hogy fölhívta a hegyre Mózest, és elmondta neki a törvény tételeit, az új pedig egyszülött Fiába, akit elküldött dicsőségből a gyalázat honába, ahol megfeszítették.

Kiválóbb szolgálat az újjászületés miatt: Krisztus bennem lakó Lelke által képes vagyok betölteni a törvényt. Az ember nem tud úgy élni, ahogy a törvény mondja, de nem is akar. Ezért jött Krisztus, hogy belülről formáljon át (Jer 31:31-34).

Olyan különbség van a két szövetség között, mint amilyen egy laktanya és egy család között van. A katonai laktanyában vannak szabályok. Sokszor átkozódva, a büntetéstől való félelemből teszik, amit kell. De nem belülről fakad: ha haza lehetne menni, rögtön mindenki hazamenne. Ezzel szemben a családban segítik egymást, odaállnak a másik mellé, szeretetből, ami belülről fakad.

Azért is dicsőségesebb az új szövetség, mert Jézus által minden nép részese, aki benne hisz. Az új Izráel a gyülekezet. A betűszövetség és a Lélek-szövetség nagymértékben különbözött dicsőség dolgában is (9.v.). Mózes orcája Isten dicsőségéből átvett valamit egy darabig. Majd letakarta az orcáját, hogy a nép ne érzékelje ennek a fénynek a múlását (13.v.). Az új megjelenése beárnyékolja a régit, mint ahogy a hold és a csillagok dicsőségesek éjszaka, de ha felkel a nap, elmúlik a fényük.

Hogy tekintjük mi a gyülekezetet, a szolgálatunkat? Értékeljük vagy alábecsüljük?

Az Úr jelenlététől sugárzik-e az orcád? Tagja vagy-e már az új szövetségnek? Szereted-e Jézust, szívedbe írhatta parancsolatait?

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?