RMBGySz*

2017. október 22., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Egy a Közbenjáró

Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

Az Istennel való kapcsolat az, amely az embert igazán boldoggá teheti. Azonban ez a kapcsolat megromlott az első emberpár bűnesete nyomán. A bűn színrelépése által egy hatalmas szakadék alakult ki Isten és ember között. Ezt a szakadékot senki nem tehette semmisé, mert Isten szentsége nem engedhette meg. A bűneink miatt nem jöhettünk Isten jelenlétébe. Isten szentségébe nem is lehet bűnnel a szívben közeledni. Ennek következtében feltevődött a kérdés: Hogyan lehet ezt a szakadékot áthidalni? Ki közvetít Isten és ember között? A kérdésre a felelet: Jézus Krisztus, Isten Fia.

Isten célja, vágya az, hogy az emberek üdvözüljenek, ahogy olvassuk ezt az igeszakaszunkban. Ennek érdekében küldte el a Fiát. A Teremtő Isten nem örül annak, ha az ember tönkreteszi az életét és hitetlen marad. Nem örül az ember kárhozatának. Annak csak az ördög örvend. Isten azonban meg akar menteni, ezt ne feledd el, mert a javadat kívánja!

Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Olyan közbenjáró, aki nem nagy ígérgetésekkel jött, hanem életét adta azért, hogy neked ne kelljen rettegésben, megkötözve élned. Krisztus az út az Atyához. Nincs más út. Nincs más közbenjáró. Az emberek közül sokan megpróbálnak másképp közeledni Istenhez, kikerülve Krisztust. Magukban bíznak, vallásokban reménykednek, vallási vezetőkért rajonganak, stb. Mindenki előtt azonban világos kell, hogy legyen az, hogy Isten csak a Fiában való hit általi közeledésünket tudja elfogadni. Szeretetből meghalt, hogy te élj!

Mint olyan, aki megtapasztalta Isten megbocsátó szeretetét, mint aki élvezed Krisztus közbenjárásának áldását, mit teszel e csodás kegyelemmel? Gondolsz-e arra, hogy esetleg neked is közben kellene járnod a Király trónja előtt másokért, akik még nem találkoztak Istennel? Pál apostol által arra buzdít téged, az Úr gyermekét, hogy végezd a másokért esdő imádkozás szolgálatát, azért, hogy mások is megmeneküljenek az örök kárhozattól.

Tehát, légy hálás Isten megmentő tervéért, értékeld Krisztus önmagát feláldozó szeretetét, és légy kész mások megmentéséért élni!

Kikért járhatsz közben imádságban? Miért buzdít erre az ige? Kiért adta váltságul Krisztus önmagát?

János Csaba

Imaáhítat: 

Könyörögjünk testvéreink iránti nagylelkűségért! – Fil 2:4

Bibliaóra: 

A valóban igazak – Lk 16:14-16, 19-31 Aranymondás: Mt 13:43a

DÉLUTÁN | 

Átformálódás az Úr Lelke által

Igehely: 2Kor 3:12-18 „Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 2Móz 34,34 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. * 1Jn 3,2 ; Jel 21,23

Életünk során nagyon sokféle hatás ér bennünket. A család, a baráti kör, az iskolában eltöltött évek, a munkatársak, a gyülekezeti közösség mind megannyi formáló erő vagy eszköz. „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja romlottá lesz.” (Péld 13:20). Igeszakaszunkban Pál apostol összehasonlítja, ugyanakkor szembe is állítja egymással az Úr Jézusról szóló örömhírt és a mózesi törvények rendszeres, de lélektelen felolvasását. Nézzük meg néhány gondolatban, hogyan jellemzi Pál apostol a dicsőséges evangéliumot:

1. Az evangélium mindenki számára érvényes. „Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.”

2. Az Ószövetség olvasása csak Krisztusban nyer értelmet. Az ő személye a kapcsoló, hogy fény árassza el az olvasó értelmét és szívét.

3. Az Úrhoz való megtérés által világosodik meg az ember. Bármennyit is olvassa valaki az Ószövetséget vagy akár az Újszövetséget, csak az újjászületett ember érti meg helyesen Isten üzenetét.

4. Az evangélium szabaddá tesz. Ha valaki teret enged a Lélek munkájának, addig soha nem tapasztalt átélésekben lesz része.

5. Az evangélium dicsőségről dicsőségre vezeti a hívő embereket. Az Úrral való járás természetes következménye az átformálódás. A 18. vers gyönyörűen szemlélteti ezt a változást. Az evangélium fényében élő emberek egyre jobban hasonlítanak Megváltójukra: jellemükben, szándékaikban, céljaikban, szolgálatukban.

Ezen a vasárnapon az Úr lehetőséget adott arra, hogy újra belekerüljünk a jelenlétébe. Hogyan olvassuk, hallgatjuk, vagy éppen hirdetjük az igét? Jelenlétünk, szolgálatunk által megvilágosodnak-e a körülöttünk levők? Hoz-e maradandó változást az életünkben ez a vasárnap? Adja az Úr, hogy így legyen!

Nagy Kasza Zoltán