2017. szeptember 27., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus és a levegő

Igehely: Jn 3:5-15; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

A levegő, a vízhez hasonlóan, meghatározó feltétele az élet fennmaradásának. Jézus a szélfúváshoz hasonlítja a Lélek munkáját, amikor Nikodémusnak az újjászületés csodáját szemlélteti. A levegő és szél azért alkalmas a lelki jelenségek magyarázására, mert mindkettő láthatatlan. (A görög nyelvben szójátékot is képez, mivel ugyanaz a szó jelent lelket, leheletet és szelet.) Amint a szélfúvást nem tudjuk irányítani, ahhoz hasonlóan a Szentlélek munkáját sem mi tartjuk kontroll alatt. Nem parancsolhatunk neki. Oda fúj, ahova akar. Pünkösd napján erős szél zendülése töltötte be a termet. A Lélek jelen volt, és vele együtt Jézus. A szél ugyan nem látszik, de amikor fúj, akkor történik valami. Halljuk a zúgását, érezzük erejét, és látjuk, amint megmozgatja körülöttünk a dolgokat. A Szentlélek nemcsak újjászül, hanem mozgásban tartja életünket. Mozgatja-e ez a Szél életed hajóját, vagy pedig még mindig az evezőiddel kínlódsz? Bízd rá magad erre az erőre, és dagadó vitorlákkal haladj az élet tengerén!

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Eleveníts meg!

Igehely: Zsolt 119:20-28 „Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. 5Móz 27,26 Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!”

Leghosszabb zsoltárunk itt gyalázatról, megvetésről, bánatról tesz említést. Mind olyan dolgok, amelyek legtöbbször a földre tipornak. Lelki ellenfelünk azon munkálkodik, hogy amit Isten bennünk felépített, azt lerombolja, kioltsa belőlünk a szikrát s a világosságot. Nem könnyű ilyenkor meggyőződéssel árasztani a krisztusi élet és az eleven hit illatát. A zsoltáríró az oltalmat az Úr intelmeinek megfogadásában, rendelkezéseiről és csodáiról való elmélkedésben, imádkozásban és az igéből való megerősödésben keresi. Szemléltető képek ezek arról, milyen „vitaminokkal” erősíti meg az Úr az övéit. „Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!” (26-27.v.) Volt, hogy nem értettem, miért engedett meg valamit az Úr az életemben, de teljesen megelevenített, amikor megszólított, amikor személyes üzenetet kaptam tőle. Többet jelentett számomra átélni így a közelségét, mint az, hogy nehézség vesz körül. Kedves testvérem, ha te is megízlelted ennek a gyönyörűségét, az azt jelenti, hogy az ige képes megeleveníteni minket bármilyen körülmények között. És ráadásként az Úr rajtunk keresztül megeleveníthet másokat is, ha mi a magunk helyén ezt megéljük!

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.