2018. április 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Gondoskodott népéről a pusztában

Igehely: Neh 9:9-31; Kulcsige: Neh 9:21 „Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg.”

Ebben az igeszakaszban Izráel népét három egymástól nagyon különböző életkörülményben láthatjuk: szolgaság Egyiptomban, vándorlás a pusztában és bővelkedő élet Kánaánban. Bár a körülmények változtak, a nép minden helyzetben hasonlóan viselkedett, volt, hogy hallgattak Istenre, volt, hogy engedetlenek, lázadók lettek, és volt, amikor Istenhez fordultak, hozzá kiáltottak. Isten azonban végig hűséges, türelmes és gondoskodó volt. Kedves olvasó! Most milyen helyzetben vagy? A pusztában vándorolsz, vagy Kánaán földjén élsz? Ha kánaáni bőségben van részed, ne feledd, ezt Istennek köszönheted, légy hálás érte, ugyanakkor vigyázz, nehogy éppen a bőség tegyen engedetlenné. Ha úgy érzed, a pusztaság vesz körül, akkor se csüggedj, ne légy hitetlen, ne kérdezd kétkedőn: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában”? (Zsolt 78:19) Jöjj hittel Istenhez, hiszen Ő, aki olyan csodálatosan gondoskodott népéről a pusztában, rólad is gondoskodni fog. A szűkölködés vagy a bőség megváltoztatja viszonyulásodat Istenhez? Ha igen, tanulj Ágúrtól! (Péld 30:7-9).

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Nem szokványos módon

Igehely: 2Kir 5:8-14

Volt egy mondás Izráelben: leprát gyógyítani annyi, mint halottat feltámasztani. Nagy igazság. A lepra a bűn találó képe. Az ősbűn neve: büszkeség, gőg, alázat hiánya. Naamán hisz a gyógyulásban, akarja azt. Útnak is indul érte, de nem a megadott címre. Így válik maga is szimbólummá: ő a sértődött keresztyén képe. Azé az emberé, akinek az életében nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő elképzelte. Ismerős(?): „Pedig mi abban reménykedtük, hogy…” (Lk 24:21). Sajnos, ez a megszokott: „Én azt gondoltam…” (5:11), úgy képzeltem… Naamán is vitte magával királya ajánlólevelét, a kincseket, rangját, tekintélyét. De neki is, mint minden gyógyulni, új éltre (fel)támadni vágyónak, meg kell tanulnia engedelmeskedni az igazságnak: nincs gyógyulás, csak Istennél (ajándékképpen!), s csak az alázat útján lehet Hozzá megérkezni. („Uram, nem vagyok méltó…” - Mt 8:8)

Testvér, te is gyógyulásra vágysz? Ne feledd: „nincsen üdvösség senki másban…”. Vedd kedvesen Mestered alázatra intő tanítását. Add át magad teljesen a Golgota prófétájának, hogy életeden „nyilvánvalókká legyenek az Isten cselekedetei”!

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 19:27–30; Kulcsige: Mt 19:28 „Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.”

Szeretem Pétert. Mindig kimondja, amit gondol, gátlás, félelem és átgondoltság nélkül. Azt is kimondja, amit mi már nem merünk, keresztyén jólneveltségünk és gátlásaink miatt. Látja elmenni szomorúan a gazdag ifjút, majd elkezd számolni magában. Igaz, hogy nem mondott le mindenről Jézusért, de neki legalább megmaradt a vagyona. Mi lemondtunk mindenről Jézusért. Mi lesz velünk? Megéri követni Jézust? Mi ezt a kérdést annyira botrányosnak érezzük, hogy föl sem merjük tenni. Életmódunk, értékrendünk, amire időt szánunk és amire áldozunk, a fel nem tett kérdésre is megadja a választ.