2018. augusztus 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Én vagyok a jó pásztor”

Igehely: Jn 10:1-18; Kulcsige: Jn 10:11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (14) Jézus egyenként, név szerint ismeri a Rá bízottakat. Nemcsak hogy ismeri, de életét is adja értük, mint jó pásztor a juhaiért. (15) Kik azok a személyek, akiket Isten ránk bízott? Fel tudunk sorolni legalább két-három személyt, akikről elmondhatjuk, hogy Isten ránk bízta őket, hogy foglalkozzunk velük, ismerjük meg, és vezessük őket Krisztushoz, majd pedig tovább a megszentelődés útján? Isten gyümölcstermő életre hív bennünket. Legyünk azok a személyek, akik a Jó Pásztorhoz vezetünk embereket a mai napon. Ha pedig még nem kezdtük el ezt a fajta munkát, kérjük ma Istentől, hogy mutasson meg olyan személyeket, akikkel megismerkedhetünk, és akikkel foglalkozhatunk, bemutatva nekik Őt, aki azt mondja magáról: „Én vagyok a jó pásztor.” (11. v.) Az ilyen hozzáállású embereknek Isten mindig készségesen segít.

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

„Meghallja kiáltásomat”

Igehely: Zsolt 40:1-6

„Várva vártam az Urat” – milyen meghitt kapcsolatból áradó kijelentés. Ebben az Igében ott találjuk az Istenbe vetett bizalom kulcsát. És mi is ez a kulcs? Az, amit Dávid király is kívánt: az Istennel való személyes kapcsolat. Dávid ott volt a pusztulás vermében, és prioritásként nem a szabadulást várta (biztosan azt is), hanem az Urat. Nem csak a szabadulását várta, hanem első sorban a Szabadítóját, a Mindenható, Szerető Istent, aki képes őt megszabadítani. Ez a kulcs az Istenben való bizalmunk megerősítéséhez. Az emberek többsége általában nem az Úrral való közösség után kiált. Nekik nem kell az Isten, nekik csak az Ő szabadítása kell. Ne legyen ez így velünk, akik Isten gyermekeinek valljuk magunkat. Keressük először Istent, a Szabadítót, aki sohasem hagy bennünket a pusztulás vermében, ha Őt hívjuk. Dávid múlt időben beszél a küzdelmeiről, de ugyanakkor rámutat a győzelemre is. Legyen ez bátorítás számunkra is. Lehet győzni Isten Lelke által, nem a magunk erejéből. Építsünk ez igazságra, mert Isten meghallja kiáltásunkat, ezért forduljunk bizalommal Hozzá.

Szűcs Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!