Igehely: 2Móz 20:1-11; Kulcsigék: 2Móz 20:8-11 „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.”
Jó két hónapig gondolkoztam, imádkoztam, mielőtt a nyugalom napi sorozatot elkezdtem írni. Alig van kényesebb téma napjainkban, mint ez. Igaz, a gyülekezeti éneklés még nagyobb vitákat gerjeszthet, mint a vasárnap megszentelése. Egyszóval, van bennem félelem! Vajon ki érti félre a heti gondolatokat? Ki fogja fegyverként használni? Ki fog erre hivatkozva kevesebbet járni gyülekezetbe? A megnyugvást a szombati ige adja. Miközben a Lélektől kapott bölcsességgel foglalkozunk a nyugalomnap kérdésével, tudnunk kell, hogy mindez csupán árnyéka az eljövendő valóságnak. Így jó minden vasárnap arra gondolni, hogy egyszer Krisztus áldozatáért, a benne hívő, újjászületett keresztyének olyan örömben és olyan nyugalomban részesülnek, amit most el sem tudunk képzelni. Ha csupán árnyéka a mostani ünneplésünk a jövő örömének, akkor nem is kell komolyan venni? Most mindnyájan árnyékvilágban élünk. Várjuk az eljövendőt! Jó komolyan venni Isten szavát, akkor is, ha ez még nem a teljesség. Azonban óvakodjunk a véres harcoktól is, hiszen csak árnyék, amiért esetleg harcolunk.
Isten a nyugalomnapot az Ószövetségben két eseményhez köti.
Először a teremtéshez: „A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” 1Móz 2:2
Másodszor az Egyiptomból való szabaduláshoz: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” 2Móz 20:2
Isten a nyugalomnapját, meggyőződésem szerint, ajándékként adta ez embernek. Ahogy egy-egy jeles esemény miatt mi is megajándékozzuk egymást, Isten is megajándékoz minket! A nyugalom napja nem kötelesség, hanem Isten szeretetének a jele. Isten ünnepli a teremtés befejezését, ünnepli a fogságból való szabadulást. Az Újszövetségi gyülekezet pedig ünnepli Jézus Krisztus dicsőséges feltámadását, ünnepli, hogy Krisztus diadalt vett az ellenség minden ereje felett és eltörölte a minket terhelő adóslevelet (Kol 2:13-15).
Napjaink nagy kérdése, hogy a nyugalom, a pihenés, az Isten ajándékában gyönyörködő istentisztelet, miként viszonyuljon egymáshoz. Ez olyan kérdés, amit a gyülekezetnek nagy szeretettel, Krisztusra és egymásra figyelve kell megválaszolnia.
Pethő Albert
Imádkozzunk a teológiai és bibliaiskolai tanulókért és tanáraikért – ApCsel 18: 24-26
Biztonság egy zavaros világban – Zsolt 40:1-18 (Aranymondás: Zsolt 40:5)
Győzelem és valóság Krisztusban
Igehely: Kol 2:13-23
A mai igeszakasz erőteljesen kapcsolódik a délelőtti Igékhez. „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt”. Az biztos, hogy a korai keresztyének élete, gyülekezete nagymértékben ingerelte a zsinagógai gyülekezeteket. Minden bizonnyal gyakoriak lehettek a viták. Rómában akkora lehetett a felfordulás, hogy Kr. u. 49-ben vagy 50 elején Claudius „elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából”. E rendelet miatt költözött Akvila és Priszcilla Korintusba, ahol aztán találkoztak Pál apostollal (ApCsel 11:28; 18:1-2). Ma már keveset értünk ezekből a vitákból. Megvannak a magunk vitái. Ma is kialakulnak „emberi parancsok és rendelések”, amik néha fontosabbak a Szentírásnál. Pál ezt így mondja: „de nem ragaszkodik a Főhöz”. Emiatt könnyű elfelejteni, mit is tett Jézus Krisztus. Hadd álljon itt egy felsorolás: megbocsátott, életre keltett, eltörölte az adóslevelet, lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Ezek olyan szellemi igazságok, amik gyökeresen átalakíthatják a hívő ember életét! A 3Móz 25:21 három évi áldásról beszél. Hadd szóljak most három irányú áldásról. 1. Jézus Krisztusban a múltam teljesen és tökéletesen tiszta. 2. Jézus Krisztusban a földi jövőm teljes biztonságban és elrejtettségben van. 3. Jézus Krisztusban az üdvösségem kegyelemből már most az enyém! Ez több, mint három évi áldás! Ez átfogja az egész életet és a jövendőt is! A mai törvényeskedő hívő, még ha a legjobb szándékkal, féltő szeretettel is teszi, csupán csak a látszatot tudja felmutatni. Semmilyen „magunk csinálta kegyeskedés” vagy „alázatoskodás” nem tudja azt az áldást elhozni, amit Jézus Krisztus a kereszten megszerzett. Ezért fontos először megismerni Isten munkáját Jézus Krisztusban. Majd hittel megragadni, mint egy szellemi valóságot. A győzelem ekkor lesz a miénk. Kezdjük látni azt a valóságot, amit Isten a mennyei magasságból lát. Bár megadná mindnyájunknak Isten Szentlelke a mai napon ezt a győzelmet és a Krisztusban kapott valóság áldás megismerését!
Pethő Albert
