2018. augusztus 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Nem elég az Urat ismerni, cselekedni is kell akaratát!

Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:9 „Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.”

Tegnap láttuk a hitetlenek változatosságát. Ahhoz hasonlóan Jézus követői között is láthatjuk a sokszínűséget. Vannak köztük olyanok, akik azt gondolják magukról, hogy csupán testi származásuk alapján részesei lehetnek a mennyországnak (12). Legtöbbjüknél a hit megmarad az átlagos szinten, de van abból kitűnő, még Jézus számára is meghökkentő hitvalló is köztük (10).

Amikor valaki foglalkozása, munkabeosztása, sőt a „katonás rend” megnyilvánulásai közepette éli mindennapjait, akkor valamit megértett Isten rendjéből. Ő a Parancsnok, akinek szavára minden úgy zajlik, és mindenki úgy ugrik, ahogy Ő megparancsolta. Mennyire világosan egyértelmű ez! És milyen kiváló lenne így élni! Keresztyén világunk is másképpen nézne ki és állna helyt, ha az isteni rendet ilyen magától értetődőnek vennénk - és tennénk!

Tudsz-e a századoshoz hasonló példás hívő embereket a közeledben?

Amikor Jézushoz mész, milyen alapon kérsz Tőle?

Hogyan válhatnak példává mások előtt a találkozásaid Jézussal?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Gyógyító remény

Igehely: Ezsd 10:1-4

Izráel népe megtapasztalta, hogy Isten szent és szava igaz. Már Mózes korában intette az Úr a választott népet szent életre. Az ítéletek beteljesedtek a nép fogságba vitele alkalmával. A nép azonban nemcsak Isten szent következetességével, de megtartó kegyelmével is szembesülhetett. Ígéretéhez híven Isten megtisztította a népet a fogságban, és a próféták által emlegetett maradék hazatérhetett. Ilyen tapasztalatok után szembesültek a vezetők a nép újabb engedetlenségével. Belátták a nép gyarló helyzetét, és az írástudó Ezsdráshoz mentek, Ezsdrás pedig az Úr elé ment. Sírva, lelkében összetörve imádkozott. Kérdések kavarogtak szívében (9:14), és reálisan látta áldatlan helyzetüket, akárcsak a nép egy része.

Sekanjá hozzájuk hasonlóan bánkódott, de nemcsak gyásszal, hanem reménységgel a szívében. Minden időkre érvényes példát adott általa elénk Isten. Elismerte a bűnt, felismerte az Istennel való megbékülés szükségességét, és kész volt cselekedni, megszólalni és másokat megtérésre hívni. Őszintén tekintett a múltra, helyesen cselekedett a jelenben, és reménységgel tekintett előre. Tegyünk így mi is, valahányszor eltávolodunk szent és kegyelmes Istenünktől!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!