2018. december 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Munkaidő után számonkérés

Igehely: Lk 19:11-27; Kulcsige: Lk 19:15 „Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.”

Abban a gyárban, ahol kb. huszonöt éve dolgoztam, a kijárati kapunál egy hatalmas plakát állt, rajta egy szúrós tekintetű férfi, aki mutató ujját ránk szegezte, és ezt kérdezte: „Annyit és úgy dolgoztál, ahogy kell? Elégedetten mész haza?” Nem szeretjük, ha számon kérnek! Nem is tartozunk mindenkinek számadással, de annak igen, aki az életével, és vele együtt minden jóval megajándékozott.

A minák példázata a nemes emberről szól, aki távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának. Jézus, halála után, Isten jobbjára ülve kapja meg a királyi méltóságot, és majd visszatértekor állítja fel uralmát. Távolléte idejére szolgái konkrét feladatot kapnak: a rájuk bízott értékekkel kereskedjenek. A számonkérés a király megérkezésekor kezdődik.

Munkaidőnk hamarosan lejár. Megváltónk figyelmeztet: „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (Jn 9:4). Amikor az Úr visszatér, először híveivel tart számadást. Hűségünket méltányolja és jutalmazza az eredmény arányában, de a gondtalanokat és az ellenszegülőket megbünteti. „Ma van a munkanap. Mért pihennél most?... Fel, fel a szent munkára!”

Nagy István

DÉLUTÁN | 

A Lélek által jársz Vőlegényeddel?

Igehely: Júd 14-19

Az apostol éles határvonalat húz az „ezek” és a „ti szeretteim” csoportja közé. A „ezek” csoportját alkotják azok, akikről Énók is prófétált, aki Ádámtól számítva a hetedik volt. Bűnük a zúgolódás, ők sorsuk ellen lázadnak, vágyaik után járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. Ezért Isten szent seregeivel ítéletet tart felettük, és megbünteti őket az istentelenül elkövetett tettekért és minden káromló szóért. A büntetés tehát utolér minden istentelent, minden istentelenségért. Mindkét szóban benne van a fosztóképző. Mégpedig a legfontosabb hiányzik: maga Isten!

A „ti szeretteim” csoport felé azt üzeni az apostol, hogy emlékezzünk az igékre, amiket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondtak: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek” (2Pt 3:3). Azzal, hogy elővetted a Bibliát és az áhítatos könyvet és olvasod Isten igéjét, azt jelzed, hogy kívánod a Vőlegényeddel való kapcsolatot, akarod járni a Jézus lábnyomát. „Mindig csak Istennel, sohasem a bűnnel!” Ámen!

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!