2018. december 26., szerda

DÉLELŐTT | 
A Világosság dicsőségének teljessége

Igehely: Jn 1:14,18; Kulcsige Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

A Fiú Isten testté lett, emberi formát öltött. Nem értjük, de elhisszük és elfogadjuk. Két tökéletes és különböző természet egyesült benne, egy személyben. Grotius megfogalmazásában, az Úr Jézus vallhatta: „az vagyok, aki voltam, vagyis Isten. Nem voltam az, aki vagyok, vagyis ember. De most mindkettő vagyok, Isten és ember”. Azt is olvassuk, hogy „az Istent soha senki nem látta”. Amikor az ószövetségben Isten megmutatkozott, akkor nem az Atya, hanem a Fiú személyében jelent meg - „az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” Minden emberi magyarázat ennek megértéséhez hiányos, mert végtelen istenségről van szó, amit mi nem érthetünk. Amikor Ágostontól kérték, hogy magyarázza meg az egyszülött Fiút, ezt válaszolta: „mutass nekem és magyarázz meg egy örökkévaló Atyát, és akkor megmutatom neked és elmagyarázom az örökkévaló Fiút.” Az Úr Jézus Krisztus a találkozó pont, az a hely, ahol Isten találkozik az emberrel. Találkoztál-e már az örökkévaló Fiúval? Láttad-e az Ő dicsőségét?

Pardi Félix

DÉLUTÁN | 

Várták és meglátták

Igehely: Lk 2:21-40

Istennek vannak gyermekei, még a legsötétebb korszakokban is. Egy ilyen sötét időben, Jeruzsálem városában Isten talál egy igaz és istenfélő embert - Simeont. Ő egy olyan ember, akit Isten Lelke vezet, és aki a Messiást várja! Vajon a mi közösségünkben talál Isten ilyen embert? Nagyon bátorító és vigasztaló igazság, hogy Isten sohasem hagyja azt, hogy a róla bizonyságot tevő emberek eltűnjenek a földről. Akármilyen kicsiny és gyenge legyen is Isten gyülekezete, a pokol kapui sohasem tudják véglegesen legyőzni azt. Az igazi hívőknek tudniuk kell ezt és vigasztalást meríthetnek ebből az igazságból! Sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről. Amikor pedig a hívő elfelejti, hogy Isten keze az, aki vezeti a világmindenséget, akkor elszomorkodik, sokszor depresszióba esve mondja Illéssel: egyedül maradtam, senki sincs, aki félne téged Uram! De Isten válaszol neki és azt mondja: meghagytam magamnak még hétezer lelket Izráelben! Sokkal több „Simeon” létezik a világon, mint gondolnánk, olyanok, akik várják az Urat és meg is fogják Őt látni.

Várod-e az Urat?

Pardi Félix

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!