2018. február 25., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A kegyelem idejében élünk

Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:54 „Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?”

Jézus Krisztus tudta, hogy mi fog rá várni Jeruzsálemben (vádemelés, kicsúfolás és végül a kereszt). Ennek ellenére ment Jeruzsálembe, s éppen a samáriaiak egyik falujában volt, ahol éjszakára megszállni szeretett volna. Azok azonban nem fogadták, mert a zsidók és a samáriaiak között kölcsönös gyűlölet volt.

Az emberek viszonyulása az Isten Fiához – Jézus előre tudta, hogy a testet öltésével mit kell vállalnia. Annak idején szülei számára nem volt hely a vendégfogadó házban, csak egy istállóban (Lk 2:7). Aztán nem fogadták örömmel saját hazájában, Názáretben sem, sőt megbotránkoztak benne, amiről Jézus így nyilatkozott: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában” (Mt 13:57). Végül szolgálatát is elutasították, és hibát találtak benne (Lk 7:34). „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:5, 11) Sajnos, ma is sokan elutasítják Jézust, de ő még vár kegyelmesen, hogy az Őt elutasító ember megtérjen.

Jézus Krisztus viszonyulása az emberekhez – A tanítványok mérgesek lettek, hogy Mesterüket nem akarják befogadni, és megszólal bennük a gyilkos indulat. De Jézus, látva a bennük levő lelkületet, megfeddi. Neki más a küldetése: nem ölni, hanem megmenteni jött. “Ha Ő az emberi bűnre Isten igazságos ítéletét akarta volna látni, amint lesújt, akkor nem kellett volna egyáltalán a világra “jönnie.” Ő azért jött, hogy az emberek felől elhárítsa Isten megérdemelt haragját, és e helyett az Ő “megtartó” kegyelmét fordítsa feléjük. Ezért csendesen eltűrte a bántalmat, és szelíden továbbment.” (Viktor János)

Akik elutasították Jézust, azoknak számot kell adniuk. (Lk 10:13-15) „Három dolog soha nem jön már vissza: az idő, a szó, és a lehetőség.” Az idő elmúlt, a lehetőség elszállt, és ők nem ragadták azt meg. Jézus pedig továbbment, és nem erőszakoskodott. „Isten hív, te el ne küldd, Ő látja sorsodat! Ne küldd el, mert az idő eljött, hogy megragadd! Ne küldd el! – a lét tűnő, mint a szél elsuhan.” (HH. 307)

Hogyan viszonyulunk azokhoz az emberekhez, akik most még elutasítják Jézust, és nem akarnak neki engedelmeskedni?

Tóth Róbert

Imaáhítat: 

Könyörögjünk hűséges gyülekezeti elöljárókért! – 1Kor 4:1-2

Bibliaóra: 

Az új életre elhívottak gyülekezete – Ef 4:17-32 (Aranymondás: Ef 4:23-24)

DÉLUTÁN | 

Isten és a bálványok

Igehely: Jer 10:1-16

A leírhatatlant próbálja megfogalmazni igeszakaszunk, amikor rámutat Isten és a bálványok közötti különbségre. A figyelmünket azonnal megragadja az élettelen bálványokkal kapcsolatos találó leírás, de nem vonja el az élő Istenről, akit nagyon jól ismert Jeremiás próféta.

A pogány népek valamilyen formában mindig kiábrázolták isteneiket. A bálványok mögött munkálkodó Sátán ma is el akarja fordítani az ember tekintetét az üdvözítő Istenről. A tízparancsolat az Úr egyedüli tiszteletét követelte meg Izráel népétől, és megtiltotta az Ő kiábrázolását vagy a pogány népek bálványszobrainak imádatát: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot… Ne imádd, és ne tiszteld azokat…” (5Móz 5:8-9). Az Úr az Isten, és nincs más isten rajta kívül.

A bálvány mesterember alkotása. Az alapanyaga fa, kő, fém. Díszítik, rögzítik, hordozzák azokat készítőik. Élettelen és tehetetlen tárgyak, mint a madárijesztők. Ne légy „madár”, féld az Istent! A bálványoktól nem kell félni, de a hatalmas, élő Isten félelmetes. A népek Királya Ő, akit megillet a tisztelet és imádat. Nem ugyanaz, ha egy természettudományi újságban megnézed egy afrikai oroszlán fényképét, vagy szembetalálod magad vele. Hasonló különbség van a bálványok és az élő Isten között. Hogyan járulunk a mindenható Isten elé, akihez nincs hasonló (6-7a.)?

A bálványok nem beszélnek, de a bölcs Isten szól! Rendelkezik-e valaki Hozzá hasonló bölcsességgel? Kitől kérsz és kapsz útmutatást, tanítást? A bálványtól, a fától? „Egyaránt ostobák és bolondok, hiábavaló a bálványok útmutatása” (8. v.) Az Úr nagyságát nem a tarsísi ezüst, úfázi arany vagy a kék és piros bíbor öltözet határozza meg. Isten ma is szól hozzánk. Kérdezz, hallgasd az élő Istent, őszintén imádkozz, olvasd a Bibliát, figyelj a Szentlélek sugallatára!

A bálványok „semmivé lesznek”, a Teremtő Isten örökké jelen van! Régi korok bálványai, mai idők mesterművei ne kápráztassanak el. Egy valóságos, örökké élő, igazságos Isten van (10. v.), aki bölcs Teremtő, erős Úr (12. v.), a mindenség fenntartója (13.v.) és formálója (16.v.). Ez a felsorolás csak rémítő annak, aki nem az élő Istent féli és imádja. Ha viszont az Ő tulajdona vagy, mint Izráel népe, akkor számodra életed öröme és reménysége.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják. A kérdés időzítése is azt mutatja, hogy nagyon nem értik Jézust, aki éppen harmadjára beszél a rövidesen bekövetkező haláláról és feltámadásáról. Lukács szerint még az utolsó vacsora estjén is azon megy a vita, ki a nagyobb Isten országában. Jézus válaszából kiderül, hogy maga a kérdés föltevése is rossz: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.