2018. február 3., szombat

DÉLELŐTT | 
Asszonyok Jézus körül

Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:1b-2a „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg.”

Az asszonyoknak is megvan a helyük a szolgálatban Jézus körül. Ahogyan ebből a tudósításból is kitűnik, hogy inkább a háttérszolgálat volt a területük, de mégis nagyon fontos volt az, amit tettek, mondhatni, nélkülözhetetlen. Egyáltalán nem úgy tűnik, hogy kényszerből tették volna, hanem önkéntesen, örömmel, mint akik meglátták a szükséget és a szolgálati lehetőséget. Teljes odaszánás volt ez részükről, hiszen Jézus is szolgált feléjük, amikor megtapasztalták szabadító és gyógyító hatalmát, különösen magdalai Mária, akiből hét ördögöt űzött ki.

A lelki szolgálatban nem az számít, hogy milyen szolgálatot végzünk, hanem az, hogy a helyünkön vagyunk-e, és azt tesszük, amit kell. Nem a magunk kis királyságán, hanem Isten országának építésén kell tevékenykednünk alázatosan és hálásan úgy, hogy az anyagi áldozattól sem riadunk vissza.

Milyen áldozatra vagy képes Isten országáért? Hogyan adakozol az Úrnak, hálából, vagy hogy mások lássák?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Tárjátok ki szíveteket!

Igehely: 2Kor 6:11-13

Szomorú az, amikor egy gyermek szeretete nem nyer viszonzást a szülők részéről. Kevés fájdalmasabb látvány van egy a szülei részéről visszautasított gyermeknél. De legalább ilyen torokszorító érzés egy édesapának vagy édesanyának, ha gyermekei részéről azt tapasztalja, hogy nem viszonozzák szeretetét. Hogy érezhette magát a mi mennyei Édesapánk, amikor kitárta karját felénk a keresztfán szenvedő Fiában, és csak a hátunkat látta? Vajon kinek az öröme volt nagyobb, amikor a tékozló fiút magához ölelhette az apja? Amennyire kitárom a szívem Atyám előtt, annyira lesz az tágas és befogadásra kész a testvéreim előtt. Ha jelzéseket kapok arról, hogy kevés bennem a szeretet, vizsgálódom:

– törekszem-e kifejezni, hogy mások is érezzék?

– nem szűkült-e össze a szívem Isten felé? Mi ennek az oka?

– nem töltődött-e meg a szívem valami mással, ami elveszi a helyet Istentől és a testvérektől?

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!