2018. január 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Akitől rettegnek az ördögök

Igehely: Lk 4:31-37; Kulcsige: Lk 4:34 „Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”

Jézus Krisztus Kapernaumban végzett szolgálata az emberek álmélkodását váltotta ki, mivel „szavának hatalma volt”(31.v.). Názáret elhagyása után ez a város lett Jézus állandó lakóhelyévé (vö. Mt 4:13). A szolgálat színhelye ismét a zsinagóga volt, itt tanított Jézus szombaton, de tanítását itt már nem részletezi Lukács evangélista.

Lukács megszokott sorrendjében (eltérően Máté evangélistától) az igehirdetést Jézus messiási cselekvése követte: a zsinagógában jelenlevő megszállott meggyógyítása. A démoni lélek hiába próbálkozott meg Jézussal szemben a leleplezés eszközével, a döntő tény az maradt, hogy Urára akadt benne, és meg kellett hátrálnia. Az eset tanúi megdöbbenve keresgélték a történtek magyarázatát: magyarázatot ugyan nem tudtak adni, de a messiási jel híre elterjedt az egész környéken.

Tapasztaltad-e már valamilyen formában Jézus hatalmát a tisztátalan lelkek fölött? Van-e a környezetedben valaki, akit Jézus megszabadíthatna a démoni megszállottságból?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az Ige megszentel és eggyé tesz

Igehely: Jn 17:17-21

A te igéd igazság – mondja főpapi imájában a Megváltó. Esti fő gondolatunk pedig az, hogy az Ige megszentel és eggyé tesz. Ritkán gondolunk arra, hogy a megszentelődési folyamatot – melyet az értünk önmagát odaszentelő/feláldozó Jézus Krisztus indított el bennünk (19), az Ige olvasása, tanulmányozása és megtartása segíti igazán elő.

„Hogy ők is megszentelődjenek” - a cél itt nem valami „mennyben járó, feddhetetlen, kegyeskedő” életvitel elérése, hanem inkább az, hogy a tanítvány eljusson oda, hogy az önmagát a bűnösök megmentésére szentelő Megváltót követve készen legyen arra, hogy a jelenvaló világban (ahova állította őt Urunk) a lélekmentés szent munkájába álljon. Ne csak „véletlenszerűen” tegyen bizonyságot a szabadulás lehetőségéről, hanem tegye azt úgy, mint amire Krisztusnak engedelmeskedve odaszánta/szentelte önmagát.

S hogy az Ige eggyé is tesz, arra szép példa, hogy amikor valakit Jézushoz vezetünk, egyszerre testvérünkké válik a korábban távol lévő. Csodálatos a te Igéd, Urunk!

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!