2018. július 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Gyülekezeti kórkép: Gyenge, de krisztusi gyülekezet

Igehely: Jel 3:7-13; Kulcsige: Jel 3:8 „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”

A szmirnaiakhoz hasonlóan a filadelfiaiak is kizárólag dicséretet kaptak a nekik címzett levélben. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus nem volt velük szemben elfogult. Mindaz, amit mondott úgy igaz, ahogy azt János hallotta és leírta. A levél üzenetében nincsenek túlzások és nem lettek bűnök eltakargatva. Létezik a gyülekezeti élet minőségének az a szintje, amelyben a Szent és Igaz nem talál kifogásolnivalót. Ugye ilyen értékelésre vágyunk mi is?! Olyan ez, mint amikor a tálentumok példázatban a szolgák ura hazatért és megdicsérte jól sáfárkodó alkalmazottait: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára”! (Mt 25:21.23)

Filadelfiát Isten gazdagon megjutalmazta állhatatosságáért. Az Igét megtartották, ezért ajándékba kapják legádázabb ellenségeiket, akiket maga az Úr fog alázatra kényszeríteni. Jézus nevét nem tagadták meg, ennélfogva számíthatnak a közeledő nagy kísértések idején Uruk megtartó hatalmára. Miért feledkezünk meg olyan könnyen arról, hogy Isten elsősorban a hűséget várja el tőlünk? (1Kor 4:2) Miben szükséges változnunk, hogy még hűségesebb szolgáknak bizonyuljunk?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Szeretsz-e engem?

Igehely: Jn 21:17

Jézus háromszor tette fel Péternek ugyanazt a kérdést: „Szeretsz-e engem?” Azóta eltelt kétezer év, de még mindig visszhangoznak ezek a szavak Jézus mindkori követőinek szívében-lelkében: Vajon szeretem-e eléggé? Vajon látható-e szeretetem? Megvan-e Mesterem velem elégedve?

Jézus szelíd szavaiban Péter felismerte múltját, jelenjét és jövőjét, hisz korábban, a főpap udvarán égő tűz mellett melegedő emberek között háromszor tagadta le, hogy a názáreti követője. Pillanatok alatt szertefoszlott korábbi ígérete, miszerint kész lenne börtönbe vagy halálba menni Jézussal (Lk 22:33). Ebben a csúfos lelki kudarcélményben felismerte milyen áldozatot is képes ő hozni Jézusért valójában. Meglátta esendőségét, labilitását és gyengeségét. De Jézus nem írta le és nem marasztalta el bukott szolgáját. Megbocsátotta hűtlenségét. Kapott Péter egy második esélyt. Újat kezdhetett. Tiszta lappal indulhatott. Jézus újra bizalmat szavazott neki. „Nem mindennapi dolog, hogy olyasvalakivel találkozunk, aki egy második esélyt ad nekünk – még szokatlanabb, hogy valaki minden nap ad nekünk egy második esélyt” (Max Lucado).

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.