2018. június 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten szeretetének bizonyossága: Kiment a bűn fogságából

Igehely: 2Sám 7:18-29; Kulcsige: 2Sám 7:23 „Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból?”

Gyermekként tanúja voltam, ahogy hívő édesapámat hatalmába kerítette a részegeskedés, és az ennek megfelelő baráti társaság. Tanúja voltam a bűntől megkötözött ember harcának. Egy láthatatlan, emberileg elszakíthatatlan láncon vergődött tehetetlenül az az ember, akire felnéztem. Bizonyos idő múlva ő is és a család is kimerült az emberi megoldások sikertelenségében. Annak a feszültségében éltük meg a napokat, hogy vajon szereti-e Isten még őt, a vétkezőt, és van-e még számára szabadulás. Édesapám ígéreteket tett, erőlködött megtartóztatni magát, de csak rövid ideig tartott a siker. Végül nem maradt más, mint megragadni Isten szeretetének ígéretét, és megengedni neki, hogy megoldja a problémát.

Egy életre megtanultam, hogy Isten szeret, ennek bizonyítéka az, hogy eljött értünk, és Krisztus drága vérén kiváltott, eloldozva rabláncunktól. S legnagyobb ajándéka, ami napról-napra édesebb, hogy családjába fogadott, és a mi megváltásunkkal szerzett nevet magának a világmindenségben.

Méltó, hogy ma se okoskodjunk és erőlködjünk, hanem bízzuk rá régi természetünk újjá formálását! Hisz erre úgyis csak Ő képes! És ráadásul akarja is…

Győrfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Kitartó ima a sötétben

Igehely: Zsolt 88:1-19

Az élet szép, és akkor szép, ha gondmentesen zajlik – mondjuk. Ilyen lesz majd az Ígéret földje. De ne felejtsétek, ma még idegenben élünk. Hívő emberekként is, sokszor úgy berendezkedünk ebbe a világba, mintha örökké itt élnénk. Amikor megcsap a halál szele, akkor kétségeskedünk, szorongunk, de a Lélek pártfogása által a Krisztusban hívők nem esnek kétségbe, mert eszünkbe jut, hogy Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy élete is láthatóvá legyen bennünk. Ha a sötétben felcsendül a Krisztusban hívők imája, akkor meddig tarthat még a sötétség?

Péter bilincsbe verve két katona között alszik, miközben az éj leple alatt a gyülekezet kitartóan könyörög érte. A mennyei segítség nem marad el. Az angyal hozta mennyei fény betölti Pétert, és megvilágítja a szabadulás útját, megnyitva minden zárat. Higgy Benne és légy kitartó az imádságban!

Milyen kétségeid, szorongásaid vannak ma? Imádkozz kitartóan! Emlékezz, mikor kaptál utoljára mennyei segítséget? Légy hálás ma érte!

Győrfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?