2018. június 18., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egy Atyánk van

Igehely: Ef 2:14-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”

Az efezusi levél üzenetének fő tartalma: a pogányok elhívásának „titka” a választott néppel szemben. Jézus Krisztus áldozatával végérvényesen lerontotta a válaszfalat e két nemzetség között. Ezzel érvénytelenné tette a törvény ítélő hatalmát, és megszüntette annak elválasztó erejét (Gal 3:13). Mindkét csoport számára hirdette a békességet és megmutatta az Atyához vezető egyetlen utat. Mi, pogányokból lett keresztyének, teljes jogú polgárai lehetünk Isten újonnan teremtett népének. A 20. vers a gyülekezetet egy építés alatt lévő házhoz hasonlítja, amelynek alapja az apostolok és a próféták Krisztusról szóló üzenete. A sarokkő pedig maga Jézus Krisztus, aki az egész épületet összetartja. Így megalapozva és összetartva növekszik a gyülekezet és válik Isten igazi templomává. Ma, a mi számunkra nem a pogány és zsidók közötti különbség a legfontosabb kérdés. Az a biztos tudat, hogy különbözőségeink ellenére is egy Atyának a gyermekei lehetünk, erősíti a köztünk levő kapcsolatot.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő száműz, de meg is látogat

Igehely: Jel 1:9-11a

János a hű tanítvány, aki végig kitart, bármi történik. A nagy üldözések idejét, korszakát éli az egyház. Az üldözés a hű tanítványt sem kerüli el. A száműzetésnek célja van. A meggyengült egyházat bátorítani, erősíteni kell. Isten elkészíti idős tanítványát, és tollba mondja néki a tennivalót. A hű szolga még a száműzetésben is végzi a rábízott feladatokat. Isten nem hagyja magára, ott van vele a szigeten is.

Egy olyan világban élünk ahol könnyen kigúnyolják a hitet, ragaszkodást, bizonyságtételünket. A tévtanok, hagyományok, szokások, szenzáció hajhászat, könnyen eltéríti a mai keresztyénséget a keskeny útról. A mi Istenünk pedig nem akarja elveszteni a benne hívő népét. Vissza akar téríteni bennünket még a száműzetés árán is. Ő nem hagy magunkra akkor sem, ha megengedi életünk során a száműzetést, a kirekesztést, a sikertelenséget, velünk marad, és követi életünk menetét az Ő istenségének kegyelmi közelségével.

Kész vagyok elfogadni a száműzetést, a kirekesztést? Kész vagyok megosztani a rám bízott üdvösség üzenetét akkor is, ha ismerőseim, barátaim lemosolyognak? Hitelesítem az Ige üzenetét bizonyságtevő életemmel?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!