2018. június 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Az Isten gyermeke cselekszik is!

Igehely: Róm 8:12-17; Kulcsige: Róm 8:14 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Pál apostol rácsodálkozik arra, hogy mivé válhat a bűnös ember Jézus Krisztus által. Az, aki minden jóra való törekvése ellenére is, csak azt tudja mondani, „ó, én nyomorult ember'', egyszer mégis Isten gyermekévé válhat. Ha Isten Lelke által az ember újjászületik, akkor az élete bizonyságot fog erről tenni.

Milyen gyakorlati megnyilvánulásai vannak az ilyen életnek? Az Isten gyermeke:

1. Nem a test kívánságai szerint él (12. v). Ez nem azt jelenti, hogy soha nem tesz semmi rosszat, hanem azt, hogy tenni akarja a jót (Róm 7:19-20).

2. Isten Lelkének a vezetése alatt él (14. v). Ennek alapján gondolkozik, dönt és cselekszik, mindent vagy éppen nem tesz bizonyos dolgokat.

3. A Krisztusért vállalt szenvedések tudatában él (17. v). Nem tudatosan keresi a szenvedést, de ha kell, Krisztusért örömmel vállalja. Téged, mint Isten gyermekét, jellemeznek-e ezek a tulajdonságok?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő megfenyít, de be is fogad

Igehely: Zsid 12:5-11

A bűn elleni küzdelem, a kísértésekkel való harc, élet-halálra megy. A gyülekezeti hovatartozás, a bemerítés, még nem biztosítja simán, semmittevés nélkül az örök üdvösséget. Az élet nehézségei, viszontagságai maradnak, és a velük való harcunk is.

A szomorúságot, a szenvedést, próbákat, emberi megítélésünk szerint, negatív dolgoknak tartjuk életünkben. Elcsüggedünk miattuk, gyorsan feladjuk harcainkat, könnyen lemondunk, de Isten ezek által is tökéletesíteni akarja életvitelünket, hogy az Ő szentségének részesei legyünk. (10. v.)

Ő megfenyít, de be is fogad, „… nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt 23:4) Ez a tudat kell vezessen napról napra, évről évre, óráról órára. Mert milyen gyermeke is lennék az én mennyei Atyámnak, ha nem foglalkozna velem, ha nem figyelmeztetne, amikor kell, ha nem fenyítene, amikor kell, ha nem igazítaná életem, amikor kell.

„A Tied vagyok, hisz szavad mondja: Megbocsátottam néked.”

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?