2018. június 6., szerda

DÉLELŐTT | 
Aki a mennyországban nagy, az a földön kicsi

Igehely: Mt 18:1-4; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

Ami az emberek szeme előtt e világ szerint magasztos, Isten előtt sokszor mit sem ér. Más a földi dolgok értékrendje, és teljesen más a mennyeieké. A tanítványokat foglalkoztatta a rang kérdése. A világi értékrend szerinti rangsort jól ismerték. De miután megismerték Jézust, vele jártak, őt követték, felvetődött bennük a kérdés: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (1. vers)

Jézus tanítása mindig egyszerű, érthető és lényegre törő. Közéjük állít egy kis gyermeket és azt mondja nekik: „... ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (2. vers) Vagyis a tanítványoknak, bár őt követik, vele járnak, megtérésre van szükségük, hogy bemehessenek a menny dicsőségébe. Ha alázatosak és egy kisgyermekhez hasonlóvá lesznek, naggyá lehetnek az Isten országában.

Milyen az értékrended, mennyei vagy földi? Hasonlóvá váltál-e már a kisgyermekhez, hogy megtérve bemehess az Isten országába? Ez csak a megtérés és alázat útján lehetséges. Vállalod-e ezt?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Hazugság: ördögi kitaláció, isteni rendelet

Igehely: 1Kir 22:15-28

Jósáfát, Júda királya és Aháb, Izráel királya megkérdezik az Urat a prófétákon keresztül, hogy vonuljanak-e hadba az arámok ellen vagy nem. Miután biztató választ kapnak valamennyi prófétától, mégis megkérdezik, hogy nincs az Úrnak itt még egy prófétája, akit megkérdezhetnének? Így jutnak el Míkájehú prófétához, aki nem örvendett népszerűségnek és nem volt kívánatos személy Aháb király előtt, „mert nem szokott jót prófétálni”. Vajon mi mire vagyunk kíváncsiak arra, amit az Úr mond, vagy azt akarjuk hallani, ami nekünk kedvező, és nem mond ellene terveinknek, szándékainknak? Aháb elszomorodott azon, amit az Úr mondott: „az ÚR kimondta vesztedet”, de nem alázkodott meg az Úr előtt, hanem „majd én megmutatom” magatartással büszkélkedett. Mi kövessük inkább Pál apostolt, aki így vélekedett: „most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Uram, a te hangodat akarom felismerni és mindig neked engedelmeskedni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.