2018. március 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Felkészülten élni

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:35 „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.”

„Legyen a derekatok felövezve” – ezt az utasítást adta Isten Mózes által az izraelitáknak, akik nem tudták, hogy melyik percben kell elindulniuk Egyiptomból. Erre figyelmeztet bennünket is az Ige. Jézus Krisztus visszatérése bizonyos, legyünk állandó készenlétben, mert a pontos időt nem tudhatjuk. Jézus az ő eljövetelét a menyegzőről visszatérő úr érkezéséhez hasonlítja, amikor a jövetel biztos, de az időpont ismeretlen. Vagy a tolvaj jöveteléhez, aminek az idejét sem lehet kiszámítani. A Mester a következő figyelmeztetésével is erre a kiszámíthatatlanságra hívja fel a figyelmet: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok.” A ház ura menyegzőről jön meg. A zsidó szokás szerint a menyegzőt éjszaka tartották. Bármikor érkezett meg a gazda, a szolgáknak készen kellett várniuk őt. Az éber szolga, akit az ő ura virrasztva talál, boldog, mert találkozhat urával, amikor az megérkezik. Olyan ura van, akivel nem csak a találkozás örömteljes, de abban a megtiszteltetésben is része lesz, hogy az ő ura felövezi magát, asztalhoz ülteti és szolgál neki. Van-e jobb úr a mi Urunknál?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség látszata

Igehely: Kol 2:18-23

Kolosséban is voltak olyanok, akik megpróbálták a virtuális, a látszatkereszténységet létrehozni. Ne feledjük: a virtuális a valóságnak az ellentéte. Bölcsesség helyett a bölcsesség látszatát kelti. Igazi alázatosság helyett alázatoskodást, és a valódi kegyesség helyett maguk csinálta, mesterkélt, művi kegyességet. Ezek önmagukban értéktelenek, és mások számára se hasznosak. Aki ezekbe beleéli magát, az a valóditól zárkózik el. Nem az a bölcs ember, aki sokat tud, hanem, aki jól használja azt, amit tud. A Biblia szerinti bölcs ember határozottan különbséget tud tenni az igaz és hamis, a fontos és lényegtelen, a sürgős és a halasztható dolgok között. A bölcsesség látszata azoknál van meg, akik sokat beszélnek, de nem mondanak semmit. A hangzatos beszédet nem követi cselekedet, életváltozás. Mi az oka, hogy olyan sokan a látszatkereszténység zsákutcájában vesztegelnek? Nem veszik komolyan, amit Isten mond az emberről. Kérd az Urat, hogy mutassa meg, mi életedben színjáték, képmutatás, látszat. Irtsd ki, ami látszat, ami nem tőle való!

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!