2018. március 16., péntek

DÉLELŐTT | 
A tűz csiholója

Igehely: Lk 12:49-53; Kulcsige: Lk 12:49 „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!”

„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” – írja a Zsidókhoz írt levél 12:29 verse. Ő küldte e Földre, a „tűz csiholóját” Fia személyében. Később a Szentlélek is lángnyelvek formájában szállt le az első gyülekezet tagjaira Jeruzsálemben, az első pünkösd ünnepén. Az ember is képes a tűz csiholására. Nádáb és Abíhú, Áron fiai idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt, amelyért az Úr tüze megemésztette őket. A tűzzel való játszás veszélyes lehet. Ezt jó tiszteletben tartani. Nyilván a tűz hasznos, ha megfelelő helyen, megfelelő módon, megfelelő ellenőrzés mellett ég. Az itt jelzett igéket olvasva, feltevődhet bennünk a kérdés: miként lehet a „Béke Fejedelme” tűz csiholója? Sőt az is kifejezésre jut, hogy Ő nagyon szeretné, ha ez a tűz már lángolna. Az Úr nem gondolt itt idegen tűzre, vagy nemzetek és országok közötti háborúkra. Itt az evangélium tüzéről van szó. Ennek a fellobbanását várta és várja az Úr. Az idők folyamán többször megtörtént az, hogy amikor egy családtag szívében fellángolt az evangélium, a többiek el akarták oltani. Az Úr szeretné, hogy ez a tűz nagyon is lángoljon. Vállaltunk-e részt az ilyen tűz csiholásából?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Nem látszat szerint ítél

Igehely: Ézs 11:1-5

A bűnnek következménye az, hogy romlott természetünk csúnya állapotát megpróbáljuk elrejteni embertársaink elől, egy mosollyal, egy nem őszinte bókkal, vagy öleléssel. Segít nekünk ebben a velünk született adottság is, hogy ki tudjuk választani a megfelelő maszkot, amivel a valóságot elfedhetjük. Lehet, hogy az emberek elől egy ideig sikerül is. Szomorú az, hogy Istennel való kapcsolatunkat is megfertőzheti, ő pedig nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt. Hanem igazságosan ítél. Gyógyulásunk akkor kezdődik, amikor az Úr szava maga elé idéz, mint az első emberpárt a bűneset után. Az ő igazsága fényében ítélet alá kerül a szív mezítelen rútsága. Ettől fél, tiltakozik, menekül régi természetünk. Pedig nem kellene, mert nem kárhoztatni, hanem megszabadítani akar. A Szentlélek Isten kegyelmi munkája ez felénk, hogy a Jézus Krisztusban hívőket ezzel a Lélekkel töltse meg, hogy uralma alatt ne a látszatnak szolgáljunk, hanem az Úrnak. Bátorító, hogy rejtekhelyünkből hozzá jöhetünk. Levethetjük a képmutatás minden formáját. Ha mi ítéljük magunkat, nem esünk ítélet alá, mert átvállalta bűneink büntetését. A hamis vádak alól is hozzá menekülhetünk, aki nemcsak a jelent látja, hanem dicsőséges jövőnket is.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?