2018. március 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kérni, keresni, zörgetni

Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”

Milyen lenne az életünk, ha Isten megvonná tőlünk az imádság lehetőségét? Milyen lenne a gyülekezet, hogy nézne ki a világ? Óriási kiváltság, hogy Istenhez imádkozhatunk. Ingyenes lehetőség, ennek ellenére minimális mértékben használja ki az emberiség. Az imádkozás a világon a legkönnyebb dolognak tűnik: bárhol, bármikor megtehetjük, nem kell hozzá semmilyen felszerelés, tudás vagy pénz, a gyakorlat mégis azt tükrözi, hogy nem is olyan egyszerű. Nem hiába kérték Jézust is a tanítványai, hogy tanítsa őket imádkozni.

Az imádság Istennel való beszélgetés, amely egy bizonyos szintű kapcsolatot feltételez Vele. Ha hiányzik ez az összeköttetés, akkor a dialógus helyett csak magunkban beszélünk, amely nyilván nem számít imának. Jézus, a mi közbenjárónk biztosítja ezt az élő vonalat, ezért kell az Ő nevében könyörögnünk. Isten családjába is be kell születnünk, hogy Őt valóban Atyánknak szólíthassuk, ezt szintén az Ő váltságmunkája és a Szentlélek tevékenysége nyomán érhetjük el. Lehet helytelenül is imádkozni (Jak 4:3), ami szintén zsákutcába vezet, de ha kérésünk hitből fakad, keresésünk őszinte, zörgetésünk pedig kitartó, akkor csodákat élhetünk át.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Isten keze mindenütt elér

Igehely: Zsolt 139:1-10

Mit érzel, amikor figyelnek téged? Hogy érzed magad, amikor a kamera rád van állítva? Vannak, akiknek ez külön élvezet, és szeretik, ha a figyelem rájuk irányul, másokat pedig zavar. Beteges lelkű emberek nem mernek kamera elé állni, egyesek még fényképre sem, és szörnyen felháborítja őket, ha úgy érzik, hogy mások kontrollálják őket. Az üldözési mániával élők büntetésnek érzik a nyilvánosságot és fenyegetőnek az átláthatóságot. Ezzel szemben a tiszta életű ember jelleme és cselekedetei világosak, érthetőek és követhetőek. A hívő ember élete, akinek nincs semmi rejtegetni valója, ilyen átlátszó kell, hogy legyen Isten és az emberek előtt.

Dávid számára Isten mindentudása és mindenütt jelenvalósága csodálatot és tiszteletet ébresztett, ugyanakkor mélységes bizalmat és biztonságot. Nagyobb bizalommal vagyunk azok iránt, akik ismernek minket és mi is ismerjük őket. A bűnbe esett ember menekülni szeretne Isten elől, elrejtőzni, mint Ádám és Éva. A hívő ember szent félelemmel elismeri, hogy Ő mindenütt ott van, és bármit megtehet. Te mit érzel most, ha arra gondolsz, hogy Isten ott van melletted, és figyel rád?

Sallai Jakab

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.