2018. november 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Ha onnan szemléljük a földi életet

Igehely: 2Kor 4:17-18; Kulcsige: 2Kor 4:17 „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.”

A földi életet több szempontból, többféleképpen lehet értékelni. Például, Mózes az Isten embere azt mondja a 90. Zsoltárban, hogy Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, és mint egy őrjárási idő éjjel (4). Gyorsan elmúlnak éveink, mintha repülnének (10). Egy súlyos betegségben szenvedő ember számára egy év is igen hosszúnak tűnhet. De onnan felülről szemlélve a földi életet sok-sok próbáival és szenvedéseivel együtt, az Úr gyermekei számára csupán pillanatnyi az egész, mert fölváltja egy minden mértéket meghaladó nagy és örök dicsőség. Éppen ezért ezt a rövid földi életet, Isten azért adja nekünk, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra.

Ismerjük meg az Úr Jézust, térjünk meg bűneinkből és szolgáljunk Neki. Ez az örök élet, hinni Jézus Krisztusban és az Atyában, Aki elküldte Őt (Jn 17:3). Isten országa hit által látható, és örökkévaló. A láthatók csak ideiglenesek.

Melyikre nézel jobban és többet? Fókuszálj az örök dicsőségre. Az Úr Jézus ott van, és vár minket is. „Találkozunk a forrásnál, hol az Atyai ház áll. Küszöbének átlépésénél vágyva nézlek jössz-e már” (Karénekek 314).

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Két bánásmód

Igehely: Ézs 26:1-6

Az elmúlt estéken kétféle dologról volt szó és a kettő közül a jót, a legjobbat kellett szemügyre vegyük, elmélkedjünk róla. Ma este is Júda népe hálaéneket énekel, mert Isten kegyelmesen bánt velük és városukkal. Persze, hogy ezért ők is meg kellett tegyék a részüket, hozzá kellett járuljanak alázatukkal és engedelmességükkel. Az Isteni bánásmód ma sem ugyanaz az igazakkal, a benne bízókkal szemben, mint az öntelt, elbizakodottakkal szemben. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.” (Jakab 4:6b)

Mi is sokszor megtapasztaltjuk, hogy az Úr kőfalat és bástyát állít védelmünkre, amelyen az ellenség nem léphet át. Az Úr a mi védelmünk és bástyánk, melyen Ő az ajtó is, a juhok ajtaja. És ezen az ajtón ki és bemehetünk, mert Ő megőriz teljes békében. Legyünk szilárdak és hűségesek a mi Urunkhoz és egymáshoz is. Ez pedig az igazi közösség, a megváltottak közössége. Zengjen hát a hálaének, ezért a bánásmódért, amelyben Isten részesített bennünket Fiában az Úr Jézus Krisztusban. A te bánásmódod is legyen ilyen másokkal szemben, mint amilyenben Isten is részesített téged.

Szabó Mihály

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.