2018. október 16., kedd

DÉLELŐTT | 
A Törvény mindenkié

Igehely: Róm 2:11-29; Kulcsige: Róm 2:14 „Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt.”

Az ismeret felelősséggel jár, a tudatlanság még nem tesz makulátlanná. Isten mindenkit meg fog ítélni, teljesen jogosan. Lesznek olyanok, akik tudták és teljesítették Isten akaratát, aztán olyanok, akik tudták és nem tették, mások, akik nem ismerték, mégis lelkiismeretük és a bennük dolgozó Szent Lélek Isten segítségével tették a „törvényt”, Isten parancsát. Miért van az, hogy nekünk nem szabad megtennünk bizonyos dolgokat, amelyeket mások szabadon megtesznek? Az egyik ok éppen ez: Istenhez tartozunk, hozzá igazodunk önként és szabadon.

Nem az részesül isteni elismerésben, aki megjátssza a törvényt, hanem aki megéli az igazi Istenfélelmet. Egyébként a keresztyénséget, Krisztus követését megjátszani nem lehet, csak megélni. Tegyük fel magunknak a kérdést: Miért vagyok keresztyén? Azért, mert ismerek másokat, akik szintén keresztyének, vagy, mert ismerem Krisztust, aki meghalt és feltámadt értem?

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1Pt 2:15-16)

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Józsué felmagasztalása

Igehely: Józs 3:5-11

Mit jelentett Józsué számára ez a felmagasztalás? Izráel népének hiteles vezetője volt. Az Úr parancsai, vezetése, a tőle kapott üzenet, csodák és győzelmek tették naggyá (7. v.). Ha Isten felmagasztal, az jelenthet még több nehéz és felelősségteljes munkát. Józsué élete nehéz volt, csak Istennel és segítségével tudta vezetni a népet a honfoglalásban.

Szakaszunk beszámol az átkelésről a Jordán folyón Kánaán földjére. Itt Isten ígérete szerint megerősítette Józsuét vezetői tisztségében. A Mindenható személyes kapcsolatban volt Józsuéval, és így vezette népét. Hitelességét és tekintélyét a nép előtt az Úr biztosította.

A hívő életünk hitelességét és tekintélyét Isten biztosítja, azzal, hogy velünk van, mint Józsuéval (7. v.), hogy van üzenete rajtunk keresztül (9. v.). Engednünk kell, hogy munkálkodjon bennünk és általunk (10-11. v.). Az Ő jelenléte, üzenete, áldásai, csodái, munkája felmagasztal mások előtt. Isten ezt alkalmas időben meg is cselekszi.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?