2018. szeptember 11., kedd

DÉLELŐTT | 
Isteni parancsra, nyomós okkal

Igehely: 5Móz 20:10-18; Kulcsige: 5Móz 20:16 „De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az Úr, ne hagyj életben egy lelket sem!”

Sok Bibliát olvasó ember számára sem világos, sőt elfogadhatatlan az a rengeteg vérontás, amiről az Ószövetségben olvashatunk. Hogyan engedhette, sőt parancsolhatta Isten mindezeket? Nem egyszerű rá a válasz, de az esetek többségéből tudjuk, hogy amit Kánaán elfoglalásakor Izrael végrehajtott, az isteni ítélet volt, miután azoknak a népeknek a gonoszsága Isten mértéke szerint is betelt (1Móz 15:16; 5Móz 18:9-14). Ezeket Isten parancsára (a zsidók csak részlegesen) hajtották végre, és azzal az isteni pedagógiai céllal, hogy ha az izraeliták hasonló módon elfordulnak az Úrtól és azoknak a népeknek az „utálatosságait” cselekszik, akkor rájuk is hasonló sors vár (18. v.). Sajnos, ez be is következett Nabukodonozor, valamint később Titusz római császár által (Kr.u. 70). Ezeknek az ókori népeknek iszonyú erkölcsi és vallási tévelygéseik voltak.

Igénkben megfigyelhető a felkínált kegyelem a beveendő városoknak (10-15 v.), más esetekben azonban már egyenesen az ítélet hajtatott végre Izrael által (16-18 v.).

„Siessetek, hamar lejár, Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt!” (HH. 650.)

Téged mire tanít az Isten üdvözítő kegyelme, amely megjelent? (Tit 2:11-14)

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Felelősség a szétszóródásért

Igehely: Ez 34:1-10

Kik ezek a pásztorok? Mi magunk hol vagyunk pásztorok! Lehet az a család, benne házastárs, gyermekek, vagy egy ránk bízott bizonyos csoport, közösség, gyülekezet. Először ugyanis mindenki önmagán kell kezdje az önvizsgálatot, mielőtt jogait követelve vádaskodásba kezdene. Amíg valaki egyéni életében nem újul meg, és nem adja át életét az Úrnak, mint Főpásztornak, addig képmutatás minden panasz a hamis pásztorokra!

Izrael vezetői csak a maguk javát keresték, uralkodtak a nyájon és kizsákmányolták. A pásztori és tanítói szolgálat szorosan összekapcsolódik. Ha valaki az Isten Igéjét tudja adni, táplálja a juhokat. Hízelegni, és a népnek azt mondani, amit ő szeretne hallani, az ugyanaz, amiről úgy beszél az Ige, hogy az utolsó időben saját kívánságaik szerint gyűjtenek tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.

De mi miatt széled el egy nyáj? Egy gyülekezet mindig akkor megy tönkre, amikor elmosódnak a határok, az ige igazsága csak viszonylagos, amikor összekeveredik a hívő és a hitetlen. Legyünk hálásak, és az életünket csak hadd égesse az a tűz, csak hadd zúzza ez a pöröly, mert ebből lesz gyógyulás, megtérés és helyreállás.

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?