2018. szeptember 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Amikor a szülői tisztelet minta a gyülekezeti fegyelmezésben is

Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”

A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak. Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel, milyen alázattal végezzük ilyenkor a helyreállító szolgálatot. Lehet úgy végezni, hogy az idősebb testvérek, ahelyett, hogy helyreállnának, maradandó sebekkel és fájdalmakkal maradnak, de lehet olyan szeretettel és alázattal végezni az intést, hogy a megintett személyek olyanokká lesznek szemünkben, mint a családtagok.

Amikor a fiatalabbakat intjük, vajon hányszor sikerül azt éreztetni velük, hogy szeretetből, és nem megszégyenítésből gyakoroljuk velük szemben a fegyelmezést? Vigyáznunk kell, hogy minden intés elérje a célját: a megintett személy eljusson a bűn felismeréséig és elhagyásáig. Nátán próféta intése hatásos volt, hiszen Dávid beismerte bűnét és megbánta gonosz cselekedeteit. Milyen nagy áldás az, amikor egy megtérő bűnössel együtt sírhatunk, és hálát adhatunk azért, hogy megszívlelte az intést!

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Az újjáteremtettek hivatása

Igehely: 2Kor 5:16–21

Krisztus nagykövetei vagyunk ebben a világban. Mi már nem tartozunk ehhez a világhoz, mert új természetet kaptunk, amely felülről való. Ezzel együtt egy magasztos hivatásunk is van: a békéltetés szolgálatát kaptuk. Mit is jelent ez? Emlékezzünk csak vissza, milyen volt az életünk, mielőtt Krisztus könyörült rajtunk! Isten ellenségei voltunk, akiknek nem volt élő reménysége. Olyanok voltunk, akiket gyötört a félelem. De mindez megváltozott, és most már békességünk van.

A nagykövet az őt kiküldő ország vagy hatalom érdekeit képviseli. Mi Krisztus nagykövetei vagyunk, és Isten országának „külpolitikáját”, azaz missziós látását képviseljük. Isten az embereket saját magával akarja kibékíteni. Nekünk ezt kell megértetnünk barátainkkal, osztálytársainkkal, szomszédainkkal és mindazokkal, akik még Isten ellenségei. A nagykövet jó tolmács kell legyen, hogy az ellenséges világ megértse a krisztusi üzenetet. Hivatásunkban kérjünk Istentől megerősítést, hogy tovább folytathassunk szolgálatunkat!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!