Igehely: Róm 2:5-11; Kulcsige: 2:11 „Mert Isten nem személyválogató.”
Az ítélő Istenről beszélni nem divatos manapság. Hamar leállítják azt, aki különböző fórumokon egy számonkérő, felelősségrevonó, következetes Istent próbál bemutatni. Sokkal kényelmesebb, ha egy feltétel nélkül mindenkit befogadó, kegyelmes, irgalmas, szerető Istenről folyik a beszélgetés. De Pál apostol itt – a Szentlélek ihletése alatt – figyelmen kívül hagyja, hogy mi tetszene jobban az olvasóknak, és fehéren-feketén leírja, hogy egy nap Isten MINDEN ember fölött ítéletet fog tartani! A bibliai kijelentésből azt is tudjuk, hogy ez a nap Jézus dicsőséges visszajövetelével fog egybeesni. Nem számít majd az ítéletkor, hogy valaki zsidó vagy görög, férfi vagy nő, keresztyén vagy muzulmán, baptista vagy református, magas beosztású vagy közmunkás, gazdag vagy szegény, befolyásos vagy „jelentéktelen”, népszerű vagy ismeretlen, jó megjelenésű vagy hátrányos helyzetű. Mindenki egyformán ítéltetik meg, „mert Isten nem személyválogató”.
Az, hogy Isten nem személyválogató, azt is magában hordozza, hogy Ő igazságos, és igazságosan fog ítélni. 2012. november 14-én nyílt meg Missouri állam Jefferson városának a börtönajtaja George Allen előtt, miután 30 évet töltött ártatlanul fogságban. Allen mindössze 26 éves volt, amikor megvádolták egy nő meggyilkolásával, és 95 év börtönre ítélték. Harminc nehéz év után bebizonyosodott, hogy valaki más követte el a gyilkosságot, és Allent szabadon engedték. Nem sokáig örülhetett a szabadságának, ugyanis szabadulása után 4 évre, 2016 októberében meghalt. Fájdalmas történet, de kutatások bizonyítják, hogy Amerikában minden 25 halálra ítéltből egy valószínűleg ártatlan. Mi, emberek, ennyire vagyunk képesek. Sokszor ennél rosszabbra is. Isten azonban igazságosan ítél! Senki sem fog a pokolba kerülni ártatlanul, és a mennyországba se jut be senki tévedésből. MINDEN EMBER azt fogja aratni, amit életében vetett. Akik jó magokat vetettek, dicsőséget, tiszteletet és békességet aratnak majd, a rosszat cselekvőknek ellenben gyötrelem és szorongás jut.
Ha valakinek az életében nincs jele a jó cselekedeteknek, feltételezhetjük-e róla, hogy újjászületett? Ma milyen magvakat fogsz vetni életed kertjébe?
Püsök Dániel
Imádkozzunk, hogy ne következzék be soha szívünk megkeményedése! – Zsid 3:7-12
Éljünk Istenért! – Mal 3:1-10, 16-18 (4Móz 15:40)
Péter konfrontálása
Igehely: Gal 2:11-21
Manapság egyre inkább teret hódít az a gondolkodás, hogy ha valakivel ellenkező véleményen vagyunk, nem értünk egyet gondolkodásával, életstílusával és cselekedeteivel, akkor biztosan gyűlöljük az illetőt, vagy félünk tőle. Nehezen fér bele sok mai ember felfogásába, hogy létezik szeretetből fakadó, jószándékú, építő, pozitív változást célzó kritika. Emiatt – a szeretetre hivatkozva – messzemenően elnézővé és gerinctelenné kezd válni a mai társadalom.
Ma esti igénkben Pál és Péter nyílt összeütközésével találkozunk. A dolgok hátterében az volt, hogy Péter – félelemből – engedett egy Jeruzsálemből érkezett csoport nyomásának, és képmutatásba keveredett. Korábbi gyakorlatától eltérően, nem ült többé egy asztalhoz pogány származású keresztyén testvéreivel. Tettének komolyságát súlyosbította, hogy – ahelyett, hogy megintették volna –, vele együtt színészkedtek a gyülekezet zsidó tagjai, még Barnabás is, veszélybe sodorva ezzel a pogányságból megtértek és a zsidó származású keresztyének egységét, valamint a Krisztus evangéliumának tisztaságát. Amikor Pál erről tudomást szerez, mindenki előtt nyilvánosan megfeddi őt méltatlan viselkedése miatt. Péter ismerte Isten kijelentését a pogányokkal kapcsolatban. Őt maga Isten győzte meg Joppéban és Cézáreában arról, hogy Isten nem személyválogató, hanem „minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (ApCsel 10:35). A baj az volt, hogy nem mert meggyőződése szerint cselekedni, amikor olyan társaságba keveredett, ahol az övével ellentétes nézetet vallottak.
E történetből levonhatunk néhány fontos tanulságot: Nem elég megismerni lelki igazságokat. A meggyőződésünk szerint kell élnünk. Lelki tartás kell ehhez. Környezetünk nagy hatással van viselkedésünkre, lelki formálódásunkra. Ha Péter apostol félelemből képes volt tagadásra, majd képmutatásra is, bennünket is meg fog próbálni az ördög. Legyünk éberek, és álljunk ellent a gonosznak! A bűnt meg kell ítélni, függetlenül attól, hogy ki követte el. Ha a bűn nyilvános, akkor, mint Pál, nyíltan kell rendre utasítani a bűnöst, de ha a vétekről nem sokan tudnak, akkor kövessük Jézus parancsát, és intsünk négy, hat vagy több szem között!
Püsök Dániel
Új hozzászólás