Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: 3:30 „Mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.”
Hosszú, kétségbeesett keresés után Luther Márton (1483-1546) a Római levélben találta meg a feleletet élete legfontosabb és legbonyolultabbnak látszó kérdésére: „Vajon hol találok egy könyörületes Istent?” Minden erejével azon volt, hogy valami módon átélje a bűneitől megszabadított ember örömét, az üdvösség bizonyosságát. Hosszú évek teltek el így, majd egy toronyban, az asztalhoz láncolt Biblia lapjain ráakadt az igére: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1:17). Ennek az igazságnak a felismerése nemcsak arra volt elegendő, hogy megváltozzon egy ember élete, hanem arra is, hogy szinte az egész világ történelme más irányt vegyen. Az a tény, hogy a megigazulás egyedül hit által van, egyedül kegyelemből, a Krisztus érdeméért, az ember önmaga képességeiről kialakított elképzeléseit alapjaiban rengeti meg. Fényében értéktelennek bizonyul minden érdem, és fölöslegesnek minden erőfeszítés, ami az üdvösség megszerzésére irányul. Fényében minden dicsekvés szánalmas és kárhozatos (a Krisztusban való dicsekvésen kívül).
A meggyőződés, hogy hit által igazul meg az ember, abban is segítségünkre van, hogy érzelmeink hullámverései között szilárdan álljunk. Mert nem szabad, hogy érzéseink határozzák meg az igének való engedelmességünk erősségét. Amit Isten parancsol, annak feltétel nélkül alá kell magunkat vetni! Nem szabad, hogy érzelmeink határozzák meg, vagy befolyásolják az üdvösségünkkel – Krisztus elvégzett munkájával – kapcsolatos ígéretekhez való hozzáállásunkat. Amit Isten kijelentett, az kétségtelenül úgy van!
Ami fölött e héten elmélkedni fogunk, békességünk éltető forrása, sebeinkre gyógyír, fejünkre olaj. Mindenki részesülhet belőle: zsidó és görög, szegény és gazdag, férfi és nő – mert nem személyválogató az Isten! Hirdetjük, hogy szeret az Isten, de meggyőzni és újjászülni csak a Szentlélek tud bárkit is, mint ahogyan bennünket is Ő győzött meg e sokszor hallott igazság felől, és szült újjá felfoghatatlan erővel és gyöngédséggel. Ezért nem erőszakoskodunk, nem türelmetlenkedünk, és nem esünk kétségbe, ha jószándékunk kemény szívekbe ütközik. Magunkat és odaszánt szolgálatunk kimenetelét Őrá bízzuk, és töretlen hittel várjuk a megígért végső, nagy, örök diadalt!
Kiss Lehel
Valljuk meg, hogy olykor megfeledkezünk Istenünk mindenütt jelenvalóságáról! – Zsolt 139:1-6. 23-24
Legyünk hálásak a kiválasztásunkért! – 1Kor 1:17-31 (1Kor 1:27)
Eltávozás és hazatérés
Igehely: Ruth 1:1-22
Egy olyan korban, amikor mindenki azt tette, amit jónak látott, egy család elindult a szűk napokat látó „Kenyér házából” az idegenek sok jóval kecsegtető földjére. Az Isten népével való együttnyomorgás helyett Elimélek a gazdasági bevándorlók kockázatos útját választotta. Döntését több szempontból lehetne elemezni, de tekintsünk most el ettől! Szegezzük inkább Istenre tekintetünket, aki az események fölött áll, és aki abból is, ami talán elhamarkodott, vagy igenis alapos megfontolás után megtett lépések következményeként tragédiába torkollik, szentséges céljaira való jót tud előhozni! Ruth könyvének eseményeit teljességgel áthatja a minden apró részletet kézben tartó Isten gondviselő, titokzatos jelenléte. A történet szereplői nem tudhatták, ami előttünk már nyilvánvaló: a Mindenhatónak szüksége volt a pogány háttérből származó Ruthra a Messiás évezredeken át készülő nemzetségtáblázatához.
Isten hazaindítja a megkeseredett Naómit – épp abban az időben, amikor a távolban Boáz már készen áll a nősülésre. Milyen csodálatos időzítés! Naóminak nem csupán természetéből fakadó, hanem az egyetlen élő Istennel való kapcsolatából származó kisugárzása volt. Ez ragyogott róla állandóan a menyeire, ezért is sikerült olyan fájdalmassá a búcsúzás. Ruthot azonban annyira foglyul ejtette ez a mennyből való szeretet, hogy nem akart anélkül élni. Naómi megtehette volna, hogy kényszeríti fiatal, özvegy menyeit a róla való gondoskodásra, arra, hogy minden útján vele tartsanak – de az igazi szeretet lebilincselő ereje éppen a szabaddá tétel őszinte szándékában van. Ilyen anyóssá formálta Isten kegyelme Naómit, a szépnevű asszonyt.
Naómi nem bírta elviselni, hogy nevének jelentése ne legyen összhangban lelkületével. Jaj, ma hányan állítják fennen, hogy ők keresztyének, pedig Krisztushoz semmi közük nincsen! Isten sem tűrte sokáig, hogy a kenyér házában éhínség legyen. Megnyitotta az áldások csatornáit, és ami a legmegdöbbentőbb: az időnek teljességében Betlehembe rendelte megszületni az Élet Kenyerét!
Mai történetünk fontos tanulsága: ne induljunk sehova Isten nélkül! Ha mégis megtettük, tekintsünk rá összetört szívvel, Ő bővölködik a megbocsátásban, a kegyelemben!
Kiss Lehel
Új hozzászólás