2019. január 4., péntek

DÉLELŐTT | 
A kevélyek megalázása

Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: 4:34 „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”

Valamennyien ismerjük azt a kellemetlen érzést, ami a kevély emberek közelségében érezhető. A kevély ember azt gondolja magáról, hogy ő felsőbbrendű, mint más emberek. Azt is gondolja, hogy őt minden megilleti, az utolsó szó is az övé kell, hogy legyen. Ez kiérződik beszédéből, tekintetéből, minden mozdulatából. Hogy jut ilyen állapotba egy ember? Nem kell, hogy nagy események történjenek, lassú léptekkel lehet ide jutni. Olvastuk az igében, hogy a király figyelmeztetve volt, jó tanácsot is kapott, és lehet, pillanatnyilag el is fogadta, de idő múlásával mégis az jött elő belőle, ami a szívében volt. A kevélységet nem elég megfékezni, mert idő kérdése csak, mikor jön elő újból, s vele a megaláztatás is. Őszinte megtérés kell, mert: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.” (Jak 4:6)

Gondolkozz, nem ütötte-e fel fejét ez a bűn életedben? Talán nem teljes valójában, de talán kismértékben, keveredve egyéb rokon bűnökkel, mint az elbizakodás, mások lenézése vagy mások kicsúfolása? Csak egy lépés választ már el a bukástól, ezért vigyázz!

Nagy Géza

DÉLUTÁN | 

Ne vess tövisek közé!

Igehely: Jer 4:1-4

Amikor ezt a figyelmeztetést olvassuk: ne vess a tövisek közé! – első pillanatra külső okokra gondolunk. Például olyan környezetre, ami tövismódra fogadja a bizonyságtételt, az Igét. De a szóbanforgó mondat befelé irányítja tekintetünket, a szívbe. Mielőtt másoknak vetnénk, magunknak kell vetnünk. Legyen bő termés, jó termés az életünkben, amelyből aztán vethetünk mások részére is. A jó vetés ott kezdődik, hogy a töviseket, a bűnöket kiveted életedből. Nem elfelejted, mert nem évülnek el, hanem beismered, megbánod, megtérsz belőlük. Így lesz új szántás szívedben, tövismentes talaj. Aztán következhet a jó mag elvetése. Lehet, hallottad a mondást: „Vess el egy gondolatot, és tettet aratsz a nyomában”. Vesd el Isten elgondolását életedre nézve, és megváltozik az életed, áldás leszel a magad és mások részére. Gondolkozz el egy pillanatra, milyen tövisek teremnek szíved talaján? Harag, indulatosság, rágalmazás, hazug beszéd, gyűlölet, stb.? Kezdd meg a legnagyobbtól a legkisebbig – tisztítsd meg a szíved! Meglátod, milyen más lesz a termés!

Nagy Géza

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?