2019. július 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Túlerő miatti segélykiáltás

Igehely: 2Krón 14:1-14 (14:2-15); Kulcsige: 14:10 „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”

Ászá, Júda királya Istenhez kiáltott nehéz helyzetében. Válaszként az Úr nagy győzelmet adott neki az etióp király, Zerah túlerőben lévő hadserege ellen. Ászának Istenbe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Isten maga lépett közbe, és megsemmisítette az ellenség pusztító tervét. A király Istentől kérte a szabadulást, és kérése helyes volt. A helyes kérésnek több feltétele van. A 10. versben olvasunk ezekről a feltételekről:

- A király felismerte a valós helyzetet, a fenyegető veszélyt.

- Hitt Isten hatalmában, nem saját magát helyezte a középpontba.

- Kinyilvánította Istenbe vetett bizodalmát, és nem adta fel a harcot.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk kerültünk már hasonló helyzetbe, amikor a túlerőben levő ellenség készen állt a támadásra. Legyen számunkra is bátorítás Ászá király hozzáállása. Forduljunk bátran Istenhez, ismerjük fel a valós helyzetet, és tőle kérjük a szabadítást, mert Ő kész azt megadni.

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Hatalmas vallástétel

Igehely: Lk 9:18-21

Amikor Jézus a kilétével kapcsolatos elképzelések felől kérdezi a tanítványokat, azok felsorolják az elterjedt véleményeket. Az Úr Jézus nem erre volt kíváncsi, hanem a tanítványok saját véleményére. Amint az gyakran előfordult, ez alkalommal is Péter vállalta fel a csoport szóvivője szerepet, és hatalmas vallástételt tett. Az Úr Jézus feltette a kérdést: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így felelt: „Az Isten Krisztusának”. A görög eredetiben ez „Christos”, a héberben „Messiah”, azaz „Felkent”. Mi is az, hogy Felkent? Az ókori Izráelben a három legfőbb tisztségre olajjal kenték fel a tisztségviselőket, amikor beiktatták őket a hivatalukba: a királyt, a főpapot és a prófétát. Ez egy szimbolikus cselekmény volt.

Az evangéliumok az Úr Jézus személyét mutatják be, és három dolgot hangsúlyoznak Jézusról: a názáreti Jézus a megígért Messiás, Ő a hatalmas Király, és Jézus Izráel tanítója, de ugyanakkor az egész emberiség Tanítója is.

Mi kinek hisszük Jézust? Hisszük, hogy Ő ma is hatalmas Király? Akarjuk-e, hogy a mi életünkben is uralkodjon?

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?