2019. július 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Az első gyülekezet segélyküldeménye

Igehely: ApCsel 11:19-30; Kulcsige: 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”

Isten Lelke felszámolja a berögződött előítéleteket. Testvér lesz a zsidó és görög, magyar és cigány. Az István miatt támadt üldözést az Úr az evangélium ügyének javára fordította. Az evangélium eljut Samáriába, majd az antiókhiai görögökhöz is. A megalakult gyülekezet annyira magán hordozta Krisztus ujjlenyomatát, hogy nem találtak más nevet rájuk, mint keresztyén, azaz krisztusi. Ez a krisztusi szeretet nyilvánul meg, amikor Agabosz a Lélek által megjövendöli a Klaudiusz idejében bekövetkezett éhséget. A gyülekezet tagjai a Lélek egységében, tehetségük szerint segítenek a jeruzsálemi testvéreken – pogányok a zsidókon. Legyünk mi is készen egyénenként is, gyülekezetenként is, a magunk kényelmét és érdekeit háttérbe szorítva, időt és pénzt nem kímélve, egységesen válasz lenni a szükségre.

Hogyan tapasztaltuk meg az egységes szolgálat áldásait? Miben nyilvánult meg életünkben a Lélek előítéleteket lerontó munkája? Melyek azok a korlátok, amelyeket a Lélek megőriz, illetve felállít a szolgálatban?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Tanúskodó tanítványok üldöztetése

Igehely: ApCsel 4:1-4

Aki találkozott az élő Krisztussal, nem tud hallgatni a találkozás öröméről. Félő, hogy a néma hívők életében soha nem történt igazi találkozás az Isten Fiával. A tanítványok meggyőződtek, hogy Jézus az, akinek mondta magát, és Ő feltámadt. Lépten-nyomon ezt hirdették. Tudták, hogy erre van szüksége mindenkinek. Aki az Urat követi és képviseli, számolnia kell azzal, hogy ezt nem mindenki fogadja örömmel. Első látásra meglepő, hogy éppen a papok és törvénytudók orrolnak meg. Sértette őket az általuk elutasított Isten Fiáról, a feltámadásról szóló örömhír, a tanítványok tekintélye. Úgy tesznek, mint ma is azok, akik halottak akarnak maradni bűneikben. Aki nem akar változni, az beleköt az igébe, el akarja hallgattatni az ige hirdetőjét, elfelejtve azt, hogy az ige nincs bilincsbe verve. A nagy kérdés: Kész vagy engedni az igének, és a Lélek által hirdetni azt, vagy zavar a tiszta ige, s mindenféle kifogást találsz, csak ne kelljen változnod. Ne feledd: Az Ő beszédei soha el nem múlnak!

Vékás Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?