2019. június 22., szombat

DÉLELŐTT | 
Meddig kell elmenni az apának?

Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: 15:28 „Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.”

Az apai szeretet nagyszerű példáját látjuk ebben a történetben. Az apa kész volt elengedni és visszafogadni tékozló fiát. Most viszont az idősebbik, otthon maradt fiának a makacsságát kell kezelnie. Mindkét esetben a kapcsolat rendezésében az apa a kezdeményező. A visszatérő fiúnak az apa elébe fut, a duzzogó fiúhoz pedig kimegy. Mindkettő fontos neki, hisz mind a kettő az övé. Egyik esetben sem gyakorol erőszakot: nem tartja vissza a menni készülőt, és nem kényszeríti be a másikat sem a lakomára. Tiszteletben tartja döntéseiket, hiszen felnőttek, joguk van dönteni akaratuk szerint. Az apának viszont nagyon nehéz, mert tudja, hogy nem minden döntés jó, és hogy minden döntésnek következményei vannak. A szeretet elenged, de vissza is vár. Nyitva tartja az ajtót gyermekei számára. Az apa mindkét fia javát, boldogulását munkálja, ugyanakkor azt is szeretné, hogy gyermekei is örüljenek az ő örömének. Ennek érdekében kész mindent megtenni.

Készek vagyunk-e elmenni a legvégsőkig, hogy gyermekeink Istenhez találjanak, és békességben éljenek egymással?

Nagy Tibor

DÉLUTÁN | 

Hű az Isten, aki elhívott titeket

Igehely: 1Kor 1:4-9

Az előző napokban láttuk, hogy Isten különböző szolgálatokra hívja el az embert. Más-más terve és célja van velünk. Ebben a szakaszban Isten az Ő Fiával való közösségre hív el bennünket.

Aki a hívó szóra igennel válaszol, az tagjává válik a kihívottak közösségének, a gyülekezetnek, és így közössége lesz Jézus Krisztussal. Isten hűségére is számíthat egész életében, mert Isten soha nem fogja cserbenhagyni. Az Úr nem engedi, hogy ereje feletti kísértésbe kerüljön, sőt ott lesz vele, és segít megtalálni a megoldást, hogy győztesen kerüljön ki a nehézségből (1Kor 10:13). Isten védelmét is élvezheti egész lénye felett, sőt megtapasztalja, hogy Isten cselekvő módon van jelen az életében (1Thessz 5:23-24).

Isten lényéhez tartozik a hűség, és Ő mindig hűséges Önmagához. Egyedül mi lehetünk hűtlenek, mi fordíthatunk hátat Neki. Azonban „...ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” (2Tim 2:13)

Vizsgáljuk meg az Istennel való kapcsolatunkat, és hűségünket iránta! Adjunk most hálát Isten hűségéért!

Nagy Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!