2019. június 23., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Vedd komolyan az Igét!

Igehely: Zak 1:1-6; Kulcsige: 1:4 „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr.”

Izráelben a fogság előtti próféták is megtérésre hívtak, és a utána Zakariás is ezt tette. Ha a régiek megtértek volna, a fogság elkerülhető lehetett volna. A jelen nemzedék elsősorban önmagáért felelős. De megtéretlenségét ugyanúgy örökül hagyhatja a következő nemzedékeknek, mint a megtérést.

A fogság nagy hitbeli traumát okozott. Azt mérlegelték, hogy számolhatnak-e még valaha Istennel? A fogságból hazakerült nemzedék úgy vélekedett, hogy mivel már elszenvedték bűnük büntetését, ezzel mintegy letudták az Úr felé összegyűlt adósságukat. Joguk van úgy élni, ahogyan akarnak. Leginkább úgy, mint a pogány környezetük. Ugyanez volt a régiek kísértése is. Ha most bizonytalanná válik a külvilágtól való elhatárolódásuk, újra felerősödik a fogság előtti idők helyzete: a pogánysághoz való vonzódásuk. A megtérésre hívó szó e régi bűn megismétlésétől óv. Ennek érdekében sürgeti a próféta az Úr templomának felépítését is. Ha ugyanis nem épül föl a templom, nem kezdődhet meg az istentisztelet sem, és az elpogányosodás veszélye felerősödik. Azt kellene megértenie a népnek, hogy Izráel Istene nem az ellenségük, hanem szabadító és gondviselő Atyjuk. Az idegen istenek viszont nem a jóakaróik, hanem a megrontóik. A próféták szerint szoros kapcsolat van az újra felépülő templom, és a templom építésével beköszöntő új üdvidőszak között. A fogság áldatlan időszakának immár vége. A templom felépítése pedig a régi, tiszta istentisztelet helyreállítását teszi lehetővé. A porig rombolt templom idején ugyanis Isten távol volt, és így áldását is nélkülözték. A próféta várakozása szerint az Úr hamarosan eljön majd dicstelenné vált városához, és visszaadja annak eredeti dicsőségét. Beváltja azt az ígéretét, hogy Izráel a pogányok világosságává lesz. Éjszakai látomásainak ciklusaiban egy sereg olyan részletet ismert fel, amelyek az Úr megjelenéséhez tartozó új ígéreteket tartalmaznak.

Isten népének csak akkor van missziós küldetése, ha Istenhez tartozása egyértelmű. Ha Isten törvénye szerint él. Mielőtt mások térítgetésébe fognánk, álljunk Isten mérlegére! Csak a hegyen épített város mutat helyes irányt.

Hetényi Attila

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy mindenkor világosságban járhassunk! – 1Jn 1:5-7

Bibliaóra: 

A lelki őrállók elhívása – Hab 1:1-13; 2:1-4 (Hab 2:1)

DÉLUTÁN | 

Péter halfogása

Igehely: Lk 5:1-11

Fogom a kezét, és potyognak a könnyei. Ez a bűnbánat könnye és a szabadulás öröméé egyszerre. Ráncos arca megszépül tőle. Nincs nagyobb öröm, mint amikor valaki megtalálja Krisztust. A legnagyobb bátorság: az ember mások hibáztatása helyett szembenéz önmagával. Legszebb szolgálat: ha a bűnbánóval együtt érzünk, imádkozunk érte, és irgalmas szívvel viszonyulunk hozzá. A bűnbánat könnyei Isten előtt nagyon drágák. Legnagyobb kitüntetés, ha ott lehetünk valaki mellett, amikor ez a csoda megtörténik. Csak a Mindenható tiszta és minden értelmet meghaladó szeretete tud újjászülni. Ilyenkor mi csak lábujjhegyen lehetünk jelen.

Amikor Péter felismerte, hogy ki ül a hajójában, kétségbeesve hullott a lába elé, mint bűnös ember. Ha megvilágosodik valakiben életmódjának tarthatatlansága, és rájön, hogy mindez honnan való és hova vezet, akkor a Sátánnak akar reklámot csinálni? Gondolom, hogy nem. Ha a megtérés pillanatában bevillan lelkében a megtisztulásának ára, a golgotai kereszt, a Názáreti Jézus szenvedése és halála, és hogy minden bűnt az ő életéből is Jézus vére tüntetett el, hát nem kell-e ezt az örömöt elmondania?! Hiszen egy új világ nyílt meg előtte, aminek a fénye már most beragyogja. Nem lehet semmi ennél fontosabb, amit meg kellene osztania a hallgatóival. Mert a megtérés pillanatában megszületik egy rettenet a bűnnel és a kárhozattal szemben. Beleborzadunk, hogy azon az úton tovább haladva egyre inkább a Sátán hatalmába kerültünk volna. De felragyogott előttünk Krisztus és a menny tiszta öröme. Ez tölti be lelkünket. Rájövünk, hogy a két út radikálisan elválik egymástól. Az egyik a kárhozatra, a másik az üdvösségre vezet. De mostantól az üdvösség a mi világunk. Tiszta, mint az ég, üde, mint a harmat, otthonos, mint az Éden.

Hogy mi volt Péter bűne, mielőtt térdre borult Jézus előtt? Nem tudjuk. Nem örökítette meg az evangélista. Nem volt fontos. Fontosabb lett az, hogy ott volt már Jézus lába előtt, aki megbocsátott neki, és elhívta tanítványának. Ettől kezdve mindig vele járhatott. El nem hagyta még akkor se, ha olykor gyengének bizonyult. Kapaszkodott benne. Apostolsága is ebből fakadt. De még a mártíromsága is.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?