2019. június 24., hétfő

DÉLELŐTT | 
A második látomás: négy szarv és négy kovács

Igehely: Zak 2:1-4 (1:18-21); Kulcsige: 2:2 „Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.”

A próféta első éjszakai látomása arra int (Zak 1:7-15), hogy ha az Úr országa eljövetelének még semmilyen jele nem is mutatkozik, akkor se veszítsük el a reményt. Miután a képek lejátszódtak a próféta lelke előtt, több kérdés merült fel benne. Azonban azt megértette a látottakból, hogy amikor a világtörténelemben még semmi sem mozdul, és a pogányok magabiztosan élik világukat, a mennyben már el van készítve a jövő. Az események nem a földi körülményektől, hanem a mennyei döntéstől függnek.

Feltűnő a földi és az égi világ közötti éles választóvonal. Fontosabb erre a mennyei világra figyelni. A fenti világban az eljövendő üdvösségi rend és annak tisztségei már ki vannak jelölve. Sőt, ebből a látószögből tekintve azok az események már le is zajlottak, amelyeknek még csak ezután kell bekövetkezniük. Már készen állnak Istennél azok az erők is, amelyek az Ő akaratának ellenálló országokat eltakarítják az útból. A szarvak azok a büszke hatalmak, melyek Júdát és Jeruzsálemet szétszórták. Zakariás látomásában az értelmező angyal ezeknek a letörését már akkor megmutatta, mielőtt bárki a történelmi színen megjelent volna. A szabadítás egyedül Isten műve lesz. Sőt, egyedül neki van joga megtenni azt.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Halfogás és adófizetés

Igehely: Mt 17:24-27

Ó, de kicsinyesek tudunk lenni, még mi, tanítványok is! Kell-e adót fizetni? Hányszor kell megbocsátani felebarátainknak? Kiknek vagyunk az adósai? Ki felé tartozunk megbecsüléssel, szeretettel, figyelmességgel? És ki felé nem tartozunk semmivel? Mi a kötelező minimum? És mi az, ami már elismerésre is méltó?

Az Úr Jézus úgy is tett csodát, hogy jelen se volt, csak a tanítványát bízta meg vele. De csodái célja nem az, hogy elkápráztasson. Hiszen jelen esetben Péteren kívül tanúja se volt annak, hogy a hal szájában ott volt az adópénz. De az Úr botránkoztatni sem akart. Hiszen Ő nem csupán a zsidó „fiak” közül volt egy, hanem Ő volt a Fiú. Tehát nem volt köteles templomadót fizetni. Ez a csoda tehát kettős természetű: a hal szájában ott volt a befizetendő összeg, de még nagyobb csoda volt ennél Jézus alázata.

A csodáit az Úr Jézus mindig az emberek érdekében tette. Megnyitotta a vakok szemét, talpra állította a bénát, parancsolt a viharnak, halottakat támasztott fel. Ezek az Ő messiási küldetését igazoló csodái. A mi részünk csupán annyi, hogy megtesszük, amit Ő parancsol, akadékoskodás nélkül és pontosan.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?