2019. június 24., hétfő

DÉLELŐTT | 
A második látomás: négy szarv és négy kovács

Igehely: Zak 2:1-4 (1:18-21); Kulcsige: 2:2 „Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.”

A próféta első éjszakai látomása arra int (Zak 1:7-15), hogy ha az Úr országa eljövetelének még semmilyen jele nem is mutatkozik, akkor se veszítsük el a reményt. Miután a képek lejátszódtak a próféta lelke előtt, több kérdés merült fel benne. Azonban azt megértette a látottakból, hogy amikor a világtörténelemben még semmi sem mozdul, és a pogányok magabiztosan élik világukat, a mennyben már el van készítve a jövő. Az események nem a földi körülményektől, hanem a mennyei döntéstől függnek.

Feltűnő a földi és az égi világ közötti éles választóvonal. Fontosabb erre a mennyei világra figyelni. A fenti világban az eljövendő üdvösségi rend és annak tisztségei már ki vannak jelölve. Sőt, ebből a látószögből tekintve azok az események már le is zajlottak, amelyeknek még csak ezután kell bekövetkezniük. Már készen állnak Istennél azok az erők is, amelyek az Ő akaratának ellenálló országokat eltakarítják az útból. A szarvak azok a büszke hatalmak, melyek Júdát és Jeruzsálemet szétszórták. Zakariás látomásában az értelmező angyal ezeknek a letörését már akkor megmutatta, mielőtt bárki a történelmi színen megjelent volna. A szabadítás egyedül Isten műve lesz. Sőt, egyedül neki van joga megtenni azt.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Halfogás és adófizetés

Igehely: Mt 17:24-27

Ó, de kicsinyesek tudunk lenni, még mi, tanítványok is! Kell-e adót fizetni? Hányszor kell megbocsátani felebarátainknak? Kiknek vagyunk az adósai? Ki felé tartozunk megbecsüléssel, szeretettel, figyelmességgel? És ki felé nem tartozunk semmivel? Mi a kötelező minimum? És mi az, ami már elismerésre is méltó?

Az Úr Jézus úgy is tett csodát, hogy jelen se volt, csak a tanítványát bízta meg vele. De csodái célja nem az, hogy elkápráztasson. Hiszen jelen esetben Péteren kívül tanúja se volt annak, hogy a hal szájában ott volt az adópénz. De az Úr botránkoztatni sem akart. Hiszen Ő nem csupán a zsidó „fiak” közül volt egy, hanem Ő volt a Fiú. Tehát nem volt köteles templomadót fizetni. Ez a csoda tehát kettős természetű: a hal szájában ott volt a befizetendő összeg, de még nagyobb csoda volt ennél Jézus alázata.

A csodáit az Úr Jézus mindig az emberek érdekében tette. Megnyitotta a vakok szemét, talpra állította a bénát, parancsolt a viharnak, halottakat támasztott fel. Ezek az Ő messiási küldetését igazoló csodái. A mi részünk csupán annyi, hogy megtesszük, amit Ő parancsol, akadékoskodás nélkül és pontosan.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!