2019. június 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az ötödik látomás: arany lámpatartó és két olajfa

Igehely: Zak 4:1-13; Kulcsige: 4:6 „Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: «Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.»”

A lámpatartó emberi beavatkozás nélkül, tehát nem erővel, és nem hatalommal, hanem mintegy önmagától telik meg olajjal a kimeríthetetlen forrásból. Az angyal arra mutat, hogy Zerubbábel Isten Lelkének bőséges áldása révén fogja befejezni azt, amit elkezdett: a templom építését. Az a templom épül, amelybe eljön majd a Megígért is, aki népének és a nemzeteknek a világossága lesz.

A mindent látó Isten szeme elől nincs elrejtve semmi sem. A vele harcban állókat, az Ő munkáját lekicsinylőket is látja, de ők majd eltűnnek a porondról. És látja a hűségesek helytállását is. Nem csupán az adott jelenben a fáradozásukat, hanem a jövőben történő megjutalmazásukat is. A két olajfa a két hatalom jelképe Izráelben, a királyságé és a papságé. A kettő harmonikusan együtt dolgozik majd, Isten eredeti szándékának megfelelően. A hétköznapok ugyanúgy Isten akaratától vezéreltek és áldásával igazoltak lesznek, mint az ünnepek. A felkenetés = Istentől való felhatalmazás a cselekvésre.

Mire hatalmazza föl Isten az övéit? A Krisztus követésére. Ez a mi elhívatásunk. Soha ne veszítsük ezt szem elől!

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

„Emberhalászat” Kornélius házánál

Igehely: ApCsel 10:44-48

Az Úr Jézusnál nem egyszerűen az egyház létszámbeli gyarapodása a cél. Nála Isten országa nem valamiféle formai elvárások csokra, amelyet a hívők kedvük szerint tölthetnek meg a korszellemnek éppen megfelelő tartalommal. Isten országának „arca van”: ez maga Jézus. Ő azt hirdette, hogy az emberek forduljanak Isten felé.

De ki méltó arra, hogy elmondjuk neki az evangéliumot? Egyáltalán ki méltó bármilyen szolgálatunkra? Péter apostolnak a misszióparancs elhangzása után is kérdéses maradt: bemehet-e a pogányok házába? Maga az Úr Jézus is feltette a pogányokkal kapcsolatban a kérdést: mennyit kaphatnak a fiak kenyeréből? De miért gondolnánk mi tisztátalannak azt, akit Isten már megtisztított, vagy éppen most akar megtisztítani? És miért mentjük föl azt, aki hiúságával, pletykásságával bepiszkítja nemcsak önmagát, hanem a gyülekezetet is? Csak azért, mert ő már közénk tartozik?

Ne azokat akarjuk térítgetni, akik nem is akarnak megtérni! Vegyük észre magunk körül azokat, akiknek a lelke Isten után kiált. Akiknek a lelkét Isten már elkészítette evangéliumának befogadására. Jézus ilyenkor nemcsak előttünk jár, hanem velünk is. És megáldja azt is, amit mi elmondunk.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.