RMBGySz*

2019. május 26., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Már a gyermek tettei is megítélhetők

Igehely: Péld 20:6-15; Kulcsige: 20:11 „Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!”

Századokon át foglalkoztatta a teológusokat, pszichológusokat és gyermeknevelési szakembereket, hogy mit is gondoljunk a gyermekek cselekedeteiről, hogyan kell ezeket minősíteni? Milyen következményei vannak ezeknek a cselekedeteknek? Vajon van-e, és milyen korig üdvössége a gyermeknek, ha zsenge korban meghal? Egy másik kutatott terület a megbízhatóság. Mennyire fontos kérdés ez a családban, barátok között, a társadalomban! Nemcsak a gyermekekre nézve kérdés, de a felnőttek körében is. A fejlődéslélektan próbálja kikutatni, megállapítani, hogy mikor van vége a fejlődésnek. Hol áll meg a folyamat? Ma a tudomány az embert személyiségében folyamatosan fejlődő lénynek tekinti, a földi élet utolsó stádiumáig, a halál pillanatáig. Ezt mi, hívő keresztyén emberek helyesnek tartjuk, és a Biblia tanításával is összhangban van.

Meghatározó erővel bír a gyermekkor. Két idézet is segít megértenünk a gyermeklélek titkait: „A megbízható, felelősségvállaló gyerekből válhat megbízható, felelősségvállaló felnőtt. Ők lesznek azok az emberek, akik sikeresek lesznek a munkájuk, a magánéletük területén is. Az ilyenfajta nevelés kihat majd a gyermek egész életére, tehát megéri a ráfordítás!” (Boldog gyermek, boldog szülő – hírlevél) Egy másik idézet: „A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell bevésni a képzeteket” (Maria Montessori). – Így megértjük a gyermek tetteinek eredőit, folyamatát és eredményeit.

A gyümölcs igazolja a fa természetét, életét, és tanúskodik arról is, hogy milyen gondozási folyamatban volt része. Gyermekeink cselekedetei, beszédük közvetíti kifelé, hogy milyen családból jönnek, és követhető az is, hogy merre tartanak. Milyen jó megtapasztalni, hogy vannak olyan gyermekek, akik életmódjukkal bizonyítják, hogy hívő, üdvösséget nyert családból jönnek! Sajnos, vannak olyanok is, akik miatt vérzik a szívünk, mert kárhozatos állapotot tükröznek családtagjaikról és önmagukról is.

Milyennek látod a társadalmunkat? Milyen az egyház, a gyülekezet képe ma a Biblia tükrében? Milyen lesz az új generáció?

Bódis László

Imaáhítat: 

Magasztaljuk az Urat atyai szeretetéért! – Zsolt 103:8-13

Bibliaóra: 

Szenvedés és helyreállás – Jóel 1:13-20; 2:12-3:5 (2:12-32) (Jóel 2:13)

DÉLUTÁN | 

A Lélektől született ember jellemzői

Igehely: Tit 3:1-7

A jellem szó a jel szógyökből képződött kifejezés. Azokat a tulajdonságokat, képességeket, erkölcsi és szellemi tulajdonságokat összegzi, amelyek a személyiséget, az ember életvitelét határozzák meg. Feltehetjük a kérdést: A jellemet tanulni kell, vagy vele születünk? Ez vitára adhat okot akár a tudósoknak is. Rövid válaszom: is-is! Legtöbben azt mondják, hogy nevelni kell a gyermeket, meg kell tanítani az erkölcsi normákra, társadalmi szerepekre, vagy éppen jó keresztyénné lenni.

Építkezni csak jó alapra lehet. A jellem egyik forrása a hit. De hitünknek is van alapja: maga az élő Isten. Nem más istenek, nem eszményképek, hanem Ő maga, ahogyan Pál apostol fogalmaz: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3:11). Ezt a lehetőséget ajánlotta fel Jézus Nikodémusnak is: „ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3). Isten országába csak isteni természettel, jellemmel lehet bejutni. E nélkül még meglátni sem lehet. Vallásos sémákat, etikát és viselkedéskultúrát lehet tanulni, de ez soha nem lesz természetes. Nem válik igazán személyiségünk részévé. Nem lesz igazán a személyiségünk magva. De ha már eljutottunk az új életre, akkor a megszületett lényünket, tulajdonságainkat, jellemzőinket ápoljuk, növeljük és gyakoroljuk! Az új embert éltessük! Csak így fejlődünk, és jutunk el hitben az érett férfiúságra. Legyen életünk jellemes, következetes, szilárd, mint a szikla. Jézus ilyen volt. Mindenütt ugyanazt mondta: a főpapok előtt, a templomban, zsinagógában vagy a nép között. Úgy élt és cselekedett, ahogyan beszélt. Bár Isten Fia isteni méltósággal rendelkezett, tudott engedelmes lenni. Szelíd és alázatos volt, és erre tanította tanítványait is. Elénk élte tanítását.

Hogyan látjuk saját és mások megtérés előtti életét? Látjuk-e a különbséget? Tapasztaljuk meg Isten ránk árasztott Szentlelkének, szeretetének megbocsátó zálogaként az Ő jellemének kifejeződését életünkben! Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy legyünk jellemes keresztyén emberek!

Bódis László

2019.05.26.

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.