2019. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Isten jobbján ülő Fiú

Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre! Ha még nem, tedd meg most: „Uram, neked adom magam, szülj újjá Szentlelked által!”

Nézz Jézusra ma is! Ő a mennyben trónol, és vár téged. A feltámadásában biztosított örök életet a menny összes kincseivel együtt megosztja veled. Legyen szent vágyad felemelkedni hozzá! Ne legyél álszerény, igénytelen vagy kishitű! Isten azért mutatta be az Ő Fiát dicsőségében, méltóságában, hogy érezd és lásd, hogy hozzá tartozol. Nem akárkinek vagy a szolgája, gyermeke, sőt testvére! De óvakodj attól, hogy ezt automatikusan természetesnek vedd! Ára volt ennek, mégpedig a golgotai kereszt, az Ő kifolyt vére.

Mikor elmélkedtél arról, hogy milyen lesz a trón körül? Voltak-e kétségeid a felől, hogy a mennybe jutsz? Segítenél valakinek ma, bemutatnád Őt, akit megismertél? „Oly drága kincsem itt nekem: a szép, s igaz remény!”

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Mennyei országunk van

Igehely: Fil 3: 20-21

Olykor alkalmam van kettős állampolgárságomból kifolyólag előnyt élvezni valamilyen ügyben. Máskor pedig hármas állampolgárságomra is szoktam hivatkozni. Ilyenkor már egyesek furcsán néznek rám. Aztán gyorsan megmagyarázom, hogy a megváltás jogán, kegyelemből már most mennyei polgár vagyok, mert Isten gyermeke lettem.

Tudjuk, hogy Jézus azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk a mennyben, az Atya házában (Jn 14:2). Pál a római polgárságukra büszke keresztyén filippieknek pedig örömmel ajánlja figyelmükbe ezt a tényt. Mit tanulhatunk ebből a két versből? a) Mivel a mennyben van polgárságunk, ezért ezen a földön csak átutazók vagyunk és idegenek. b) Mi nem a halált várjuk már, hanem Jézust, mint üdvözítőnket, aki a menny dísze és öröme. A mennyországba is elsősorban Jézus személye miatt vágyakozunk. c) De mi lesz a meggyengült és megcsúnyult testünkkel? Itt hagyjuk, mert ami porból lett, porrá lesz. Újat, a Jézuséhoz hasonló, dicsőült testtet kapunk majd.

Testvér, megvan a mennyei útleveled? Amikor a menny kapujában megkérdezik, hogy mi alapján engedjenek be, mit válaszolsz majd?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?